A fővárosban élő, dolgozó olaszok körében gyorsan terjedt el az étterem híre, a vendégkörnek legalább 60%-a olasz, akik nagyon élvezik, hogy a hazai ízeket élhetik itt át újra, és saját nyelvükön beszélhetnek az itt dolgozókkal. Érdekes, hogy az olaszok mennyire ragaszkodnak a saját konyhájukhoz, ételeikhez még külhonban élve is. A "maradék" vendégkör külföldi turistákból, valamint környékbeli dolgozókból tevődik össze. A fiatal pincér lány is perfekt beszél olaszul, de magyarul is. Marketing hírverés nem volt a nyitásuk körül, de úgy tűnik, nem is kell. A benti részben 5-6 asztal van, a teraszon még 3-4, amit a járdából kanyarítottak le. A légkondi nem észlelhető, hiába van 18 fokra beállítva, mivel az ajtó folyamatosan nyitva van. Ebédidőben naponta változó 2 fogásos ebédmenüt kínálnak 1900 Ft-ért. Ezt is vérbeli olasz módra. Először "programon kívül" csak úgy érkezett egy paradicsomos-bazsalikomos-olívás bruschetta, természetesen a kenyeret is ők sütik, ezt a fajtát itthon rozsos paraszt cipóként szoktuk kategorizálni. Az első fogás - előétel? - egy jó adag tészta - tejszínes-sonkás penne, parmezánnal. Nagyon finom, házias, frissen készült, kitűnő ízek, állag és fűszerezés. A 2. fogás két jókora szelet grillezett sertéshús friss zöldsalátával, paradicsommal. Itt már feladtam, kóstolás után jó részét elcsomagoltattam. Mellé kaptam még 3 szeletet a klassz cipóból is. A Cola (kis üveges) drága volt, 600 Ft, az eszpresszó természetesen hagyományos, olasz sötét pörkölésű (400 Ft). A séf folyamatosan jött-ment, minden vendéggel személyesen beszélt olasz-angol-magyar keverék nyelven. Legközelebb érdemes lesz megpróbálni a desszerteket is, tiramisut, panna cottát láttam (1000 Ft). Kötelező szervizdíj nincs, bankkártyás fizetés lehetséges.
