Na jó, hát nem mehet le minden nap a szegényember Őriszentpéterre a Pajtába, máshol is kell tudni enni valamit, és ilyenkor az is egy szempont, hogy hol voltam régen? Hátha közben jobb lett vagy rosszabb? Ebédtájt meg mindig egyre alacsonyabbra kerül a mérce, ilyenkor elmosódnak az emlékek, csak a megszerzendő préda válik fontossá.
Hát ma Mevlana volt, nem is nézett ki rosszul az egyben kínált csirkecomb a velesült krumplival, meg hát dzadzikit is kértem, az eladónőnek is ez volt a kedvence. Nem egy nagy történet ez az ebéd, különösképpen nem is ajánlom a helyet, de nem is beszélnélek le róla erőszakkal, egyszerűen ízetlen a kaja. Nem csak a só hiányzik belőle, de az tényleg, hanem valami koncepció, szellem, ízvilág is, Szó sincs róla, hogy ehetetlen volt, de abszolút unalmas, örömtelen. Pedig még az adag is jelentősnek látszott. Aztán vágtam a pofákat rendesen, meg szóvá is tettem a pénztárnál a villát meg a kést, heggyel kifelé a tartóból. De akkor nem tudják az emberek, hogy melyikben mi van? Hát akkor ráírjuk, hogy melyikben mi van, és akkor meg is oldottuk. Ilyen elmés beszélgetést folytattunk. Na, erre kaptam a tisztavilla zacskóból egy érintetlen tisztavillát. Így ebédel a polgár Budapest valamelyik ilyen-olyan büféjében.
Elsétáltam félkörben az Allee étkezői előtt, hol jön meg az étvágyam. Végigmentem a Humuszig, és sehol. Na, akkor vissza az elejére. Ha sok ételt nézeget az ember, megéhezik és egyre alacsonyabbra teszi a lécet. Itt nem áll senki sorban, jó lesz itt, ez sem mérgező. . . mondtam magamnak. Kértem buta képpel egy gyros-tálat.
Törökrizzsel, mindennel. Pillanatok alatt kész lett, öt ember csinált semmit a pulton belül, volt kapacitás. Egy üveg üdítővel kb. 2000 forint volt. Az asztalokat, leülő helyeket szépen felújították, hangulatosabb lett, mint a régi kaszárnyai étkezde. Sok középiskolás gyerek melegedett az asztaloknál, várta a nap múlását. A gyroszom pocsék, volt, sületlen, nagy darab húsok, semmi íz, azaz nagyon mérsékelt, a szósz is inkább paradicsom volt, mint paprika, és az egészben semmi különösebb örömöm nem volt, de kizárólag magamat okolhatom. Ráittam a műanyagszerű "barackot", és elmentem egy jobb nap felé. . .
Azt hiszem, régen ezen a sarkon egy olasz gyorsétterem állt az Allee-ban. Sebaj, késő van, a többi éppen zár, a Vok-ba készültem, már éppen elszámolnak, mindjárt húzzák le a redőnyt, a Főzelékfaló meg már ki is halt. Akkor ide.
maradék kaják vannak, össze van pakolva egy-egy tál, a tulaj kedves, bármit ad, ami van, meg is melegíti, ha kell… csirkemell lett ebből, sült burgonyával, meg hozzá egy kis tál tzatziki. A csirkemell langyos, általában minden egy kicsit száraz, állott, de hát este van, a hús töltve van valami fűszeres feta sajttal, a tzatziki nem túl érdekes, darabos és nem annyira egységes, de nem is rosszízű. A pénztárosnő is kedves. Megbeszélünk még egy tejberizst is, utólag. Jól is esett, tényleg.
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.
