32 csapból folynak ott a prémium főzetek, itt sem adták alább. Annyi a különbség, hogy e helyütt mintha több import sör lenne, amin belül a lágerek is szépen képviseltetik magukat, különösen a cseh vonal. A pult mögött egy élő legendát ismertünk fel, a magyar sörélet kultikus alakját, Marosvári László sörszakértőt, akinek arcképe díszítette évekig a Szent András sörfőzde egyik legnépszerűbb sörét, az Ogre nevű, markánsan komlózott cseh lágert. A New England stílusú India Pale Ale (NEIPA) söröket vettük sorra, ezek megunhatatlannak tűnnek. Második látogatásunk alkalmával, tavaly májusban a borrészleget vettük górcsó alá, olyan pincészetek nedűiből válogatva, melyekkel a magyar borok intenzív és rendszeres kóstolgatása dacára még nem volt szerencsénk találkozni. A kedves, bájos fiatal felszolgáló hölgy rutinosan és magabiztosan mutatta be a borokat, rá is kérdeztünk, hogy van-e szakirányú végzettsége, megtudtuk, hogy szőlész-borász képesítéssel rendelkezik. Ritka jó élmény, ha az ember hozzáértőkkel tudja megbeszélni a borokkal kapcsolatos benyomásait és meglátásait. Ezúttal már célirányosan érkeztünk, tudva, hogy itt a kulináris felhozatal is érdemleges, eleve beterveztük néhány meleg étel elfogyasztását. Azt már helyben tudtuk meg, hogy a konyhát Sobják Mátyás vezeti, akivel élmény volt néhány gondolatot cserélni. Kérdésünkre szerényen csak a Mák bisztrót, a Costest és a szegedi Alabárdost említette, mint korábbi állomáshelyeit, de némi világhálós kutakodással kiderült, hogy csupa színvonalas helyen dolgozott. Előbb a szegedi Bistorantban, a régi, Izabella utcai Zeller Bisztróban, a Zonában, s a Prime Steakhouse-ban. Stázsolt a Fámában Huszár Krisztiánnál. Az étlapon magyar és nemzetközi klasszikusok, pub food és éttermi fogások egyaránt megtalálhatóak, az általunk rendelt ételek mellett kínálnak többek között chilis fokhagymás rákot, padlizsán-, avokádó- és csicseriborsó-krém triót, gulyáslevest, karfiol steaket langyos lencsesalátával, házi pesto-val, porchettát csülökből burgonyapürével és sült répával, csirkepaprikást házi nokedlivel és uborkasalátával, valamint céklás brownie-t. A marinált retekkel és céklapürével kínált citromos kacsaterrine izgalmas, kreatív kompozíció, virtuóz íz-, állag- és alapanyagjátékokkal örvendezteti meg a vendéget, a húsból készült pisztáciás rétegre hízott kacsamáj-pástétom kerül. Megelégedésünkre szolgált a gyömbéres korianderes ázsiai húsleves is, amit remek, krémes sárgájú marinált főtt tojással szolgáltak fel. A szezámmagot, amivel megszórták a levest, nem erőltettem volna, de így is emlékezetes fogás volt ez. A római stílusú Margherita pizza ízletes volt, kérésre kaptunk mellé fokhagymás, chilis és bazsalikomos olívaolajat. A maracujás mille feuille remek zárásnak bizonyult. A Mixát névre hallgató komplexum nem csökkentve az Élesztőház, illetve a Madhouse iránti érzelmi elkötelezettségem, második látogatásra kedvenc gasztro-kocsmámmá lépett elő. Kárpát medencei szinten. Azóta voltunk még vagy háromszor, csak sörözés céljából. A hely továbbra is kiváló, azzal együtt hogy közben séfcsere volt.
