Nemzetközi Kínai Büfé Budapest

Ami nem megy, ahol nincs elég vendég, ahol nem jók az ételek, azok elég rövid idő alatt bezárnak. A kínai büfé azonban évek óta tartja magát. A környéken a Nádor utcában, a Bajcsyn, a Hold utcában is vannak hasonszőrű kínai gyorséttermek, és bizvást mondhatom, ha az ember errefelé ilyen ételre vágyik, az sokkal inkább menjen BÁRMELYIK másikba, de ne a Hercegprímás utcaiba. Az ételek állottak, többszörösen újramelegítettek vagy hidegek. Árban sokkal drágább, kb. duplája annak, mint ami ezekben a kínai gyorsbüfékben megszokott és reális. Az eldobható evőeszközöket újra felhasználják, ez szerintem már a legalja. Bent nem azokat az ételeket fogja találni az ember, amit a kinti, megfakult fotók alapján esetleg remél, hanem a szokványos generálszószos kajákat.

A csirke nem ízlett, de ez ízlés kérdése, a rizs köret pedig szinte teljesen hideg volt. Nem volt kedvem szólni, hogy tegyék be a mikróba melegíteni, inkább levontam a tanulságot, IDE TÖBBET NEM JÖVÖK.

Először is a Dumpling, a sokféle töltelékkel készített tésztabatyu, amire máshol külön éttermet építenek, de az itthoni kínai büfék kínálatából valamiért hiányzik. Aztán a Hun Tun leves, amit szintén nem láttam még itthon. Van még a plakáton tengeri herkentyűs leves, többféle Ramen és sok egyéb finomság. Szóval fülig érő szájjal tértem be az étterembe. A pultban pont az a hat-nyolcféle, egymásra erősen hasonlító, a könyökünkön kijövő étel volt, amit minden kínai étkezdében kínálnak. Kérdeztem, milyen tésztabatyu van, mire a kedves hölgy felsorolta, hogy a pultban látható ételek közül melyik miféle húsból készült. Jó, mondom, és a tésztabatyu? Erre a hölgy azt is elmesélte, hogy melyik étel mennyire csípős. Ha nem hallottam volna, hogy milyen folyékonyan tárgyal telefonon egy szerelővel, azt hittem volna, nem érti, mit kérdezek. Pedig csak nem akarta érteni. Természetesen a leveseket is csak az a furcsán nyúlós tojásleves képviselte (brrrr. . . ), amit szerintem direkt nekünk találtak ki, mert idegenben még nem találkoztam vele. Ettem valami Ötkincset, vagy mit, mert éhes voltam. Nem is volt rossz, de a szám íze keserű volt a csalódástól. Késsel-villával ettem, bár pálcika is volt az evőeszközök között. Nem a papírtokba bújtatott pár, amit a vendégnek kell szétválasztania, hanem külön darabok. Az a bizonyos egyszer használatos, gondosan elmosogatva. Az ezzel kapcsolatos véleményemet a „tisztaság” lepontozása tükrözi, amúgy az étkezde tisztaságával semmi gond. Bár az étel nem volt rossz, nem leszek törzsvendég.