Na, erre bementem, és vígan poénkodtam, hogy jöttem javítani a látásomat. Úgy néztek rám, mint egy hülyére. . . erre elkezdtem makogva magyarázkodni, hogy bocsánat, de hát kint az volt a táblán, hogy. . . na, ekkor csörögve leesett a tantusz, és ja, persze, hát ott kint, na, akkor azért. . . Szerintem tökre elfelejtették, hogy mi van oda kiírva. De sebaj, kértem valami sört. Csupa olyan volt csapolva, amiért annyira nem rajongok, de azért csak találtunk valamit, van üveges Krusovice, végszükségben pompás választás. Aztán azzal elvoltam a kis helyemen. Nézelődtem, meg az italválasztékot is belemértem, hát egy tisztes. közepes kocsma. Meg az is eszembe jutott, hogy a 70-es, 80-as évek kocsmázásai közepette összekakáltuk volna magunkat örömünkben, ha egy ilyen helyet találunk. Most meg lefitymálva hármas. Hát így változik a világ. A pultban lévő érett hölggyel aztán barátságos beszélgetést folytattunk, szó volt a WC poénos tábláiról, meg arról is, hogy a falon található csajos fotók itt készültek egykor, ebben a teremben. És elég jó képek. Szóval van ez a hely is, egy a sok közül.