Neten rendeltem, ahogy szoktam jegyet a moziba, ennek mindig az a velejárója, hogy több mint fél órával korábban oda kell menni átvenni, aztán lődörögni a környéken. Elszaladtam a közelben lévő vietnamiba, hogy ennék addig egy pho-t, de azt mondták, hogy negyedóra-húsz perc, mire kész, az meg már nagyon feszes lett volna.
Hát visszakullogtam, és láttam előre, hogy én itt éhes is lehetek 1-2 óra múlva, A pattogatott kukoricáig nem aljasodok le, hogy zavarjam vele a mellettem ülőket, így aztán benyomultam az átjárón a Puskinból a Puskinba és a nagyon vidám kis pultos csapattól valamit enni kértem. Leginkább a sonkás croissant érdekelt, de elfogyott, és együtt ötleteltünk a nagyon jófej pultos lányokkal és srácokkal, hogy mitől nem halok éhen? Melegszendvics? Soká lesz. . . de ketten elszaladtak a konyhára, hogy megkérdezzék, hogy mit lehet ezzel az éhessel itt csinálni? Mogyoró? Mit, hogy sós mogyorót? Olyan vagyok, mint egy mókus? - forogtam körbe. Alaposan megnéztek, hát nem, tényleg nem. De az egyik megmentőm, egy srác a pult másik végén csak hozott valahonnan egy friss, meleg sonkás croissant, én megéljeneztem, kértem hozzá egy adag meggysört is, és nagy kedvvel elfogyasztottam. Valami 1200 forint körül fizettem mindezért. Plusz borravaló, + hála.
Ma délután egy filmes beszélgetésen vettem részt a Puskin kávézóban, és közben beugrott, hogy talán még nem is jegyeztem meg erről itt semmit, pedig évente egyszer-kétszer azért benézek ide. A mozi felől jöttem, tudniillik, hogy két bejárat/kijárata van, talán ezért is van, hogy azonnal fizetni is kell a pultnál.
Mert, ugyebár a vendég kimegy dohányozni, aztán illa berek, nádak, erek. Melegszendvicset kértem először, kolbászkrémest választottam sajttal, elrágtam a pultnál. Azután egy kézi kis Pilsner Urquell, a beszélgetés közben. Nem drága hely, amúgy. Máskor is volt itt több beszélgetős-sörözgetős alkalom, jó emlékek azok is. Ez egy kultúrhely.
A Puskin kávézóba a nemrégiben ültem be, kávézóban kávét alapon. Na jó, nem egészen így volt, azért ittam kávét, mert 300 kilométeres autóút állt előttem. Itt pedig tartanak néhány olyan nedűt, ami kifejezetten szeretek, például hideg komlós Drehert, de kisüzemi söreik is vannak, ha jól néztem a teljes szortimentet tartják a Reketye sörfőzdétől 890 és 990 forint között.
A beltér nem rossz, kissé hideg, de azért szerethető. A kávé, pontosabban cappuccino nem olcsó (460 ft, presszó 420) viszont finom. Lehet, hogy meg beülök ide sörözni, annál is inkább, hogy pont szemben van a Magyarok Világszövetségének a székháza, ahol dolgom akad időnként.
Vasárnaponként kisebb-nagyobb rendszerességgel szoktunk járni családi, kisgyerekes programokra a szomszédos Puskin Moziba, ahonnan belülről a jegypénztár mellett közvetlen átjárás nyílik a szintén Puskin nevét viselő kávéházba. Az előadás előtt vagy után szívesen beülünk ide 1-1 kávéra, teára, üdítőre, mert nagyon jó a hangulata.
Azt a régi, valódi kávéházi hangulatot idézik fel, amelyet ma már sajnos nagyon kevés helyen tapasztalunk a belvárosban. Míg a Mozi bejárata az igencsak zajos és forgalmas Kossuth Lajos utca felől nyílik, addig a kávéházé a sokkal csendesebb Semmelweis utca felé, ahol kellemes kiülős teraszuk is van. A kávéházban a falakon rendszeresen rendeznek fotó- vagy kortárs kép kiállításokat, és van egy "zenesarok" is zongorával, gitárral, ami szintén érdekes a gyerekek számára, bár amikor mi járunk ott, vasárnap délelőtt, olyankor persze senki nem játszik ezeken a hangszereken, így csak a vizuális élmény marad. A kiszolgálást semlegesnek mondanám, problémánk soha nem merült fel, de inkább steril, személytelen. Vannak egyszerűbb ételek is, de ezekről nem tudok nyilatkozni, mert soha nem ettünk még náluk.
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.
