Rustic-Bistro Budapest

Az elnevezésben megjelenő "rusztikusságra" talán a csergével bevont farönk székek utalhatnak, ugyanakkor a nem valami jól sikerült, pink ruhás, hulla-hopp karikás táncosnő félfalat beborító festett képe behoz némi képzavart. Az egyik tartóoszlopra végigragasztott dunai kavicsok is értelmezhetetlenek voltak számomra, bár nyilván ez is a dizájn része. Ami még furcsa, belép az ember egy bisztróba, ahol elvileg enni (is) lehet, és nem látni sehol ételeket, kivéve 2 db csokis brownie-t egy műanyag tálban lefedve. Mint kiderült, itt az ételeket "frissen" készítik, így még a legegyszerűbb croissant-ra is 10-12 percet kell várni. Nyilván valamilyen félkész termékekről lehet szó, minden esetre én ennyi időt nem tudtam csak a várakozásra rászánni. Egy indiai kávéból készült eszpresszót ittam. A korty bolti tej tejhabként került felszámításra, mintha macchiato lett volna, ez nem volt valami szimpatikus megoldás a pultos hölgy részéről. A kávékínálat igencsak széles, a világ minden érdemleges kávétermelő vidékéről (Kolumbia, Guatemala, Etiópia, Indonézia, stb. ) vásárolnak, de kizárólag 100% arabica kávécserjékből. Péntek esténként légtánc és rúdtánc bemutatókat tartanak (meglett a magyarázat a pink táncosnőre. . . )
Összességében vegyes benyomások jöttek a Rusticból, talán még adok később egy újabb esélyt.

S ha valaki nagyon éhes lenne, hidegkonyha van. Mi a kézműves sörökre szavaztunk, azon belül a Brutal bitter nevű műremekre, amit a Legenda sörfőzde tesz az asztalra. Jó dolga van a fővárosiaknak, megannyi tisztes söröző közül válogathatnak, bezzeg az ország keleti részében alig találni kocsmát, ahol kézműves söröket ihatnánk. A Hajós utcában több barátunk is lakik, így lehet, hogy még betérünk a Rusticba. A Legendán kívül tartanak még sört a Bigfoottól és a Fóti kézműves serfőzdétől is.