Tündérkert Kínai Étterem Budapest

Vesztemre. Ez aztán egy leharcolt hely lett a Föld sok forgása alatt. Van először egy futó gondolat, hogy talán nem is rossz ez, áll még a régi, színes kínai kapu az étterem közepén, a piroshuzatos székek még egy jobb kor benyomását keltik, de hát minden más meg. . . biztos kínaiban is van olyan hogy "proli", hát ez az, bár fura, hogy pont itt, de miért ne pont itt? A környék lakossága már régen átrétegződött, pár diák, meg főleg kispénzű nyugdíjas azért bejár ide tálcát tologatni a pultnál, olcsóért. A kiszolgálás nem barátságtalan, csak egy falusi napközi hangulatát idézi belefásult kínai konyhásnénivel. Az ételek nem érik el az átlagot, viszont olcsó itt minden, egy nagy tál ételért, meg a nagyobb savanyúságért 1730 forintot fizettem ebben az inflációverte időben. És lementem használni a mosdót is. . . háát, ne tudd meg! Egy büdös, koszos, raktárlépcső vezet le odáig, nem is kívánom senkinek. Most így utólag. . . nem ajánlom, de ha itt esnél össze az éhségtől, akkor azért kapsz enni valamit ebben a boltban.

Mára sajnos beleolvadt az arctalan, kommersz kínálatú gyorsbüfék világába, ami még kiemeli onnan valamelyest, az a megszokottnál igényesebb beltér. A kiszolgáló nem beszél magyarul, kicsit se, alapvető kérdésekre sem tud válaszolni, például arra, hogy benne van-e a köret az árban. Az ételt mikrohullámú sütőben melegítik, de ha az ember eléggé éhes, ezt se bánja. Én meg elég rendesen megéheztem estére, úgyhogy hamar elfogyott az elég tisztes fél adag fafülgombás csirkém, amire zöldséges rizskörettel együtt potom 630 forintot fizettem. Még ízlett is. Végső soron ez is egy olyan étel, mint a McDonald’s. Tudjuk, hogy nem egészséges, tizenkettő egy tucat, viszont laktat és ízre sem rossz.