Yong Xing Kínai Gyorsbüfé Budapest

ez még nyitva volt, egy kifejezeten mélabús vagy unott kínai nő (pedig a legtöbb mindig mosolyog), mutatta, hogy ez van, ilyen-olyan maradékok. Azért összekotortunk egy tányérra valót, enyhén csípős csirkefalatkák, meg rizs, választás nem nagyon van. A hűtőben meg belenyúltam a rosszba, nem néztem tüzetesen, azt gondoltam, az a lilás a káposztasalátám, de brrrr. . nem az volt, hanem gyömbérsaláta. Bleu. . . azt a pocsék kaját! Mintha valami illatszerekbe mártott kis rongydarabok lennének. Hú, de azért birkóztam az eleséggel rendesen, magányosan a sötétedő Nagyvárad térnél, bele a semmibe, valamennyit megettem belőle, nem maradtam éhes, keveset fizettem, ez csak egy kétezer forint körüli tétel, aztán le a metróba és huss, el.

Egyébként pont olyan, mint a legtöbb kínai büfé, amilyennel tele van a város. Egyszerű, megbízható. Nekem úgy rémlik, kezdetben több alapanyaggal és fűszerrel dolgoztak. Azóta kitapasztalták a magyar ízlést, és ugyanazt a kaptafát használják, ugyanazokat az ételeket főzik mindnyájan. Máskor nem szoktam emiatt lelkendezni, sőt, nem bánnék kicsivel több eredeti ízt. Néha módomban áll olyan helyen enni, ahová sok kínai jár, hát ég és föld a két ízvilág. Már nagyon éhesek voltunk, nem bántuk a szűk kínálatot, kiválasztottunk két jól ismert ételt. A párom Nyolckincs mártást rizzsel, ami ugyebár nem mártás, hanem egy mártásos, sűrű húsétel, én pedig Gong Bao csirkét sült rizstésztával. Szerencsére előttünk kért valaki kis adag ételt, és láttuk, hogy alaposan megpakolják a tányért. Mi is kis adagot kértünk, és jól laktunk vele. Friss volt, ízletes és olcsó. Ezt az értékelést kvázi engesztelésül írom, mert bizony nem nagyon vesszük "étterem számba" ezeket a kis kifőzdéket. Beszaladunk, néha helyben eszünk, gyakrabban dobozba kérjük az ételt, aztán szaladunk tovább. Pedig sokkal szegényebb lenne nélkülük a város.