Budai Vigadó Budapest

2800 Ft-os belépőjegyért mindössze egyetlen teremben volt látható kiállítás, amelynek címe Folk Fashion - Divat a folklór kiállítás. A belépőjegy mellé sajnos információ nem érkezett, a jegypénztáros nő barátságtalan volt. A teremben lévő idős hölgy alkalmazott ugyanakkor nagyon kedves és segítőkész volt, sajnáltak, hogy nem kaptam meg a megfelelő információkat. Nagyjából annyit tudtam meg tőle, hogy mióta a Városligetben megnyitott a hatalmas új Néprajzi Múzeum, azóta ők nemigen tudnak már labdába rúgni hasonló tematikájú néprajzi kiállítással. Egyébként az épület 3. szintjén van egy gyermek foglalkoztató, ahol vannak olyan tárgyak, amelyeket még a régi, Fő utcai kiállítóhelyről hoztak át. Ez a 3. emeleti terem azonban nem látogatható szabadon, csak egy muzeológus/alkalmazott kíséretével. Közben az épület központi főcsarnokában egy rendezvényre készülődtek. Valószínű ez lehet az épület hatékonyabb alkalmazása, hogy mindenféle rendezvényekre bérbe adják. Maga az épület minden esetre látogatásra érdemes, feltéve, hogy beengednek a termekbe, a folyosókra. A kiállítás nekem nem volt túl érdekfeszítő, arról szólt, hogy a modern tervezők milyen népi motívumokat, etno elemeket használnak a ruháikon. Szóval vannak mindenféle ruhák próbababákon. Nekem ez így összességében nem tetszett, de hátha másnak bejön.

Jeles évben, 1900-ban adták át a budai polgároknak, hogy nekik is legyen már vigadójuk, ne csak odaát a pestieknek. És ebben a nagy akarásban felhúztak egy akkora oszlopos, timpanonos stb. építményt, amiről azt hinné a kései utód, hogy inkább valamilyen rangos kormányzati hivatalnak készült, nemcsak úgy hangversenyek, táncmulatságok, polgári igényű miegyebek tartására szolgált. Mostanában, a 2000-es években szépen felújították a kívül eklektikus, belül szecessziós stílusú, de ott is meglehetősen impozáns méretezésű épületet, és lett belőle, nyilván a korábbi szerepeit is követve, a Hagyományok háza. Csakhogy: a nagystílű, pompőz környezetbe nemigen passzol a funkció, lóg, mint tehénen a gatya és az átriumos körfolyosón idegennek ható népies ruhák. A Sisi és a népművészet A csipke vonzásában című kiállítás viszont nagyszerű élmény volt, annak ellenére is, hogy a bemutató címe és a látott tárgyi tartalom nem egészen volt szinkronban. Amit viszont a kihelyezett szakszerű, tartalmas ismertetők ellenére is határozottan hiányoltunk, az egy nyomtatott kiállítás-ismertető. A válasz: erre már nem jutott pénz. . . !

De nem volt mindig az, mert volt itt a Magyar Állami Népi Együttes székháza is, máskor pártház is, de volt itt a Népművelési Intézet is, úgy emlékszem, Bíró Zoltán, az MDF első elnöke itt dolgozott a földszinten a rendszerváltás hajnalán. De mindegy, hogy hívják, ki tervezte meg hányban, a Corvin téren álló épületről beszélek, amiben most az ideköltözött Népi Iparművészeti kiállítása van Sisiről, pontosabban "Sisi és a népművészet, A csipke vonzásában" címmel. De a lova legyen kehes annak, aki nem nézi meg az ilyent! Én ezt nem kockáztattam, tehát inkább megnéztem ma és nem bántam meg egyáltalán! Szépen felépített kiállítás, a népi hímzések tájjellegű vonatkozásait a Fortepanról vett fényképek kinagyított másolatai mutatják, gazdagon hímzett ruhák, sokác, palóc viseletek látványában gyönyörködhetünk, és közben élvezhetjük az architektúra szépségét is. A magyarok kedvenc királynéja pompás magyaros ruhákat is hordott, a koronázására is készült néhány, meg a csipkék szerelmese is volt, de, ahogy kivettem a szövegekből a sorok közül, nem annyira politikailag imádta a magyarokat, inkább a népművészetünk és annak elemei érdekelték jobban, meg hát a bécsi udvarból is menekült néha Magyarországra. Lehet, hogy egy egzotikus nép voltunk a szemében, jó színes ruhákban. De szerette ezt és ez a lényeg. Én meg jól éreztem magam a kiállításon.

Tervezője Kallina Mór és Árkay Aladár. A fő díszterem 350 m2-es, van két kisebb terem, az emeleten étterem. A Vigadó sokféle kulturális eseménynek adott helyet: jótékonysági estek, farsangi bálok, táncestélyek, hangversenyek zajlottak itt, olykor politikai gyűlések és választások is, valamint könyvtárat is kialakítottak. A földszinti üzlethelyiségekben borbély- és fodrászüzlet és cipészműhely is működött. A II. világháborút követően pártmozi, Kisgazda pártközpont, majd a Magyar Állami Népi Együttes székhelye és fellépő helye lett. A 2000-es években teljes körűen felújították. Az épület kormányzati tulajdonban áll, itt működik a Hagyományok Háza.