Budai Vigadó Budapest

Jeles évben, 1900-ban adták át a budai polgároknak, hogy nekik is legyen már vigadójuk, ne csak odaát a pestieknek. És ebben a nagy akarásban felhúztak egy akkora oszlopos, timpanonos stb. építményt, amiről azt hinné a kései utód, hogy inkább valamilyen rangos kormányzati hivatalnak készült, nemcsak úgy hangversenyek, táncmulatságok, polgári igényű miegyebek tartására szolgált. Mostanában, a 2000-es években szépen felújították a kívül eklektikus, belül szecessziós stílusú, de ott is meglehetősen impozáns méretezésű épületet, és lett belőle, nyilván a korábbi szerepeit is követve, a Hagyományok háza. Csakhogy: a nagystílű, pompőz környezetbe nemigen passzol a funkció, lóg, mint tehénen a gatya és az átriumos körfolyosón idegennek ható népies ruhák. A Sisi és a népművészet A csipke vonzásában című kiállítás viszont nagyszerű élmény volt, annak ellenére is, hogy a bemutató címe és a látott tárgyi tartalom nem egészen volt szinkronban. Amit viszont a kihelyezett szakszerű, tartalmas ismertetők ellenére is határozottan hiányoltunk, az egy nyomtatott kiállítás-ismertető. A válasz: erre már nem jutott pénz. . . !

De nem volt mindig az, mert volt itt a Magyar Állami Népi Együttes székháza is, máskor pártház is, de volt itt a Népművelési Intézet is, úgy emlékszem, Bíró Zoltán, az MDF első elnöke itt dolgozott a földszinten a rendszerváltás hajnalán. De mindegy, hogy hívják, ki tervezte meg hányban, a Corvin téren álló épületről beszélek, amiben most az ideköltözött Népi Iparművészeti kiállítása van Sisiről, pontosabban "Sisi és a népművészet, A csipke vonzásában" címmel. De a lova legyen kehes annak, aki nem nézi meg az ilyent! Én ezt nem kockáztattam, tehát inkább megnéztem ma és nem bántam meg egyáltalán! Szépen felépített kiállítás, a népi hímzések tájjellegű vonatkozásait a Fortepanról vett fényképek kinagyított másolatai mutatják, gazdagon hímzett ruhák, sokác, palóc viseletek látványában gyönyörködhetünk, és közben élvezhetjük az architektúra szépségét is. A magyarok kedvenc királynéja pompás magyaros ruhákat is hordott, a koronázására is készült néhány, meg a csipkék szerelmese is volt, de, ahogy kivettem a szövegekből a sorok közül, nem annyira politikailag imádta a magyarokat, inkább a népművészetünk és annak elemei érdekelték jobban, meg hát a bécsi udvarból is menekült néha Magyarországra. Lehet, hogy egy egzotikus nép voltunk a szemében, jó színes ruhákban. De szerette ezt és ez a lényeg. Én meg jól éreztem magam a kiállításon.

Tervezője Kallina Mór és Árkay Aladár. A fő díszterem 350 m2-es, van két kisebb terem, az emeleten étterem. A Vigadó sokféle kulturális eseménynek adott helyet: jótékonysági estek, farsangi bálok, táncestélyek, hangversenyek zajlottak itt, olykor politikai gyűlések és választások is, valamint könyvtárat is kialakítottak. A földszinti üzlethelyiségekben borbély- és fodrászüzlet és cipészműhely is működött. A II. világháborút követően pártmozi, Kisgazda pártközpont, majd a Magyar Állami Népi Együttes székhelye és fellépő helye lett. A 2000-es években teljes körűen felújították. Az épület kormányzati tulajdonban áll, itt működik a Hagyományok Háza.