Amikor megépült, nagyon nagy csoda volt, olvastam újságokban, hogy Sávoly, a tervező Európa leghosszabb fesztávolságú hidját alkotta meg! Az emberek beszéltek róla, Sávoly Pál neve közszájon forgott. De mi a fene az a fesztávolság, vagy mi. . . hát az, hogy itt nincsenek pillérek, mint a többi hídnál, hanem parttól partig tart! Jéé, tényleg! Szóval, így kezdődött. Villamosok zakatoltak rajta, én meg, miután az Eötvös gimnáziumba jártam, az akkori szerelmem meg a túlparton lakott, naponta végigbaktattam a hídon, a lány táskáját cipelve, aki táncos léptekkel haladt előttem a napfényben. Istenem, hát a 60-as évek. De én nem bántottam a hidat, a villamosok viszont igen, szétrázták, így fokozatosan megszüntették a járatokat rajta. 1985-ben kicsit felújították, ma átmentem rajta újra, kicsit közelebbről megvizsgálva itt-ott, háát. . . szét van rozsdásodva helyenként, ráférne megint egy kis tatarozás. . . de nem is értem, miért nem csinálnak már ilyen műtárgyakat rozsdamentes anyagokból. De most áll és virul, átmenni rajta egy élmény, ha a forgalmi dugót nem számítjuk, szemben a csodás Gellérthegy, a szobor a vízeséssel, este meg kivilágítva, hát, tényleg a világ egyik legszebb fővárosa a miénk!
A kijelzett darabszámba és átlagba beszámítjuk partneroldalunkon, a Szállásvadász.hu oldalon leadott értékeléseket is. Ott lehetőség van szöveg nélkül is értékelni. Az ilyen (kizárólag pontozásos) értékelések nem kerülnek megjelenítésre. 
