április 16-án, a Holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján avattak fel, mert a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a MÚOSZ által szervezett gyűjtésen keresztül mi is részt vettünk annak finanszírozásában. Az emlékmű állításának kezdeményezése a Nácizmus Üldözötteinek Országos Egyesületétől származott, hogy ezzel emléket állítsanak a horthyligeti internálótábor áldozatainak, köztük több mint félszáz újságírónak. Miként az emberek többsége, akként mi sem hallottunk korábban a Horthyligetről, az ott történtekről. Nem tudtunk arról, hogy 1944-ben Budapesten is működött gyűjtő- és internálótábor. Ezen az emlékezethiányos helyzeten kívántak a mű felállítását szervezők ilyen módon változtatni. Nyolcvan évvel ezelőtt több száz újságírót, ügyvédet, üzletembert, művészt deportáltak a Csepel-szigeten létrehozott Horthyliget gyűjtő- és internálótáborba. Milyen idillikus, szép név: liget! És egyúttal milyen kegyetlenül cinikus! De legalább az előtagja egyúttal le is leplezi ezt! Újságok vezető munkatársait, ügyvédeket, bankárokat, cégvezetőket, művészeket tartottak fogva a mai Szigetszentmiklós határában teljesen ártatlanul, hiszen a bűnük mindössze a zsidó származásuk volt. A volt Weiss Manfréd Művek egyik gyártelepén létrehozott, 1944 tavaszától 1944 késő nyaráig működő táborban összesen több mint 700 ember raboskodott, közülük mintegy kétszáz ártatlan embert Auschwitzba deportáltak. Előzetesen szándékosan nem kerestünk a neten képeket erről az alkotásról, hogy a helyszínen újként lássuk. A leírtak alapján valami igazán megrendítő, az emlékezetet mély gondolatisággal kialakító művet vártunk. Csalódtunk! Két spirálos füzetborító lapot idéző, nagy méretű fémlapot találtunk egymáshoz döntve, mint két kibontott ólajtót, ami egyes leírások szerint Mózes két kőtáblájára emlékeztet. Lehet. Nekünk nem sikerült ilyesféle hasonlóságot felfedeznünk. Az alkotó magyarázata szerint az emlékjel anyaga pedig azért alumínium, mert az említett Weiss Manfréd gyárban is alumíniumot használtak a repülőgépekhez. Ez az összefüggés viszont az emlékjel mellett állónak kicsit sem válik nyilvánvalóvá. Tovább nézelődve felfedeztük, hogy a gyűjtőtáborban raboskodók nevét gyermekírás kerekded betűivel vésték fel a lapokra. Varga Tamás elképzelése szerint, olvasom a MAZSIHISZ honlapján, azért készült iskolai kézírással a névsor, mert az fogalmazódott meg a szobrászművészben, hogy volt-e értelme ezeknek a szegény embereknek olyan szépen megtanulniuk írni, ha úgyis megölték őketBorzasztó magyarázat, értelmezés! Egy gyilkos eszme nevében kivégzettek addigi életének értelmét barbárság visszamenőleg kétségbe vonni!
A kijelzett darabszámba és átlagba beszámítjuk partneroldalunkon, a Szállásvadász.hu oldalon leadott értékeléseket is. Ott lehetőség van szöveg nélkül is értékelni. Az ilyen (kizárólag pontozásos) értékelések nem kerülnek megjelenítésre. 
