Magyar Királyi Lovarda és Csikós Udvar Budapest

Fontos ez, mert így alapos ismertetést kaptunk az egykori és az újraépített lovardáról, ezek történelmi hátteréről, továbbá nemcsak az ingyenesen megnézhető helyeket láthattuk, hanem egyébként a látogatók elől elzárt területekre is bejutottunk. Hogy miket hallottunk a jól felkészült vezetőnktől, arra nem fogok itt hivatkozni, azt ugyanis a szerzői jogi védelem okán titokban kell tartani, a szervezési honlapon erre vonatkozóan fölöttébb szigorú eligazítás olvasható. De sebaj, elég sokat lehet másutt a várbeli régi-új, új-régi építkezésekről olvasni, hallani, meg hát van szemünk, hogy lássunk. Már három évvel ezelőtt, amikor a Gulácsy-kiállításra mentem a Nemzeti Galériába, már akkor elképesztett az őrületes vasbetontömeg, amit bedolgoznak itt a Budavári Palotanegyed területén, hogy újra felépítsenek több hajdan volt épületet, vagy egy az egyben történő másolatként, vagy ha lehet, kicsit még nagyobbra is, mint volt az eredeti. Történt és tart ez a folyamat máig a Nemzeti Hauszmann Program keretében, tisztán politikai hatalmi akaratból, mindennemű előzetes szakmai, közösségi konzultáció, vita nélkül az egyébként 1987 óta világörökségi helyszínen. Nem is értem, ez utóbbi okból miért nincs még tiltakozás, de még lehet, ha minden kész lesz. . . Kétségtelen, a művészettörténészek, építészek és műemlékvédelmi szakemberek véleménye is erősen megosztott a korábban lebontott épületek utánzati újraépítéséről, de azért vannak általánosan elfogadott alapelvek annak érdekében, hogy a régieskedő replikákból ne épüljenek áltörténelmi disneylandek. Márpedig nálunk most ez történik, sőt, mivel ez a fajta építészet, amit most szó szerint nagyban rekonstruálnak, már a maga 120 évvel ezelőtti korában is avíttas volt, ez a neobarokk semmiképpen nem számított korszerűnek. Most meg lettek, lesznek régi-új mézeskalács-paloták betonra ragasztott gipszplasztikákkal, habos-babos stukkókkal. Ilyennek láttuk a Királyi Lovardát is, főként a küllemét nézve. Mint egy osztrák kisváros operettszínháza. De éppen ezért ajánlom megnézésre. . . Belül természetesen visszaépítették a jókora lovaglótermet, ha már ugye lovarda volt anno az épület. Csakhogy manapság nem megy oda senki lovagolni, hiszen multifunkcionális rendezvénytérként hasznosítják az épületet, úgymond. . . Kül- és belföldi gazdagék tartják itt gyermekeik fényűző esküvőjét, multicégek adnak proccos fogadásokat, vacsorákat. Nem hallottam még egyszer sem, hogy mondjuk nyilvánosan meghirdetett koncertet szerveztek volna a terembe. Pedig megépítették a zenekari erkélyt is. És a gyönyörű famennyezetet, annak szépségét szinte eltakarja a rengeteg ipari küllemű reflektor, ami kell a rendezvényekhez. De most azt látom a neten, hogy gyereknapi programot hirdetnek a Lovardába. Legalább. . . Ám ez még nem fogja elfedni a valóságot, hogy alapvető probléma lesz ezekkel az álságos újraépületekkel a funkció kérdése, hogy megtalálják a mai korban odaillőt.

Ha az Attila út felől érkezünk, a fárasztó lépcsők mellett/helyett akár lifttel is feljuthatunk, a két gyorslift éppen a Lovarda előtt teszi ki a látogatókat. A Lovardában az a ló "lakott", amelyre IV. Károly a koronázási ceremónia után felült mint újdonsült király 1916-ban. A Lovardát később az udvartartás mellett a spanyol lovasiskola is használta bemutatóhelyként. A Lovarda különösen szépséges, színes üvegablakait Róth Miksa készítette, mindkét hosszú oldalon 6-6 ablak található. A Lovarda épülete kívül-belül megújult. Kívülről több alkalommal is volt szerencsém már megcsodálni, minden irányból körbejártam, viszont bejutni nem volt egyszerű. Az üzemeltetői kommunikáció szerint szerdától vasárnapi délelőtt 11-13 óra között előzetes regisztráció nélkül szabadon és ingyenesen megtekinthető a Lovarda belső része is. Ez azonban nem volt így, a kapukat a kiírás ellenére zárva találtam 11 óra után is, és nem volt ott senki, akitől információt lehetett volna kérni. A külföldi turisták is értetlenkedve nézegették, mi a helyzet. Rendkívül nagy számban érkeztek csoportok, de ők is csak kívül tudták megtekinteni az épületet. Én közben több helyen próbáltam érdeklődni, tájékozódni, így a Tourinform irodában, a Budapesti Történeti Múzeumban, a budavári biztonsági őröknél, de mindenki csak ide-oda küldözgetett. Végül kb. a 8. embernél megkaptam azt a releváns információt, hogy a Főőrség Bisztróba menjek be, hátha ott tudnak segíteni, mert a Főőrség és a Lovarda közös vezetőség alá került a rendezvények szervezése okán. Így végül a bisztró vezetője több telefon után tudott útba igazítani (nagyon kedves volt tőle, hogy segített, de nyilván ez nem az ő feladata lenne és nem így), miszerint 13 órától lesz látogatható a Lovarda, akkor fogják megnyitni. Közben visszatérve a Lovarda bezárt kapuja előtt ugyanúgy a téves információ szerepelt. Lényeg a lényeg, végül is 13 óra után valóban nyitva volt a kapu, egy biztonsági őr ült csak bent, aki az épület történetéről tájékoztatást nem tudott adni. Be lehetett menni, körbenézni. Nem volt írásos anyag sem kitéve. A bejárattól kb. 2 métert lehetett belépni egy kordonig és így körbenézni, fotózni. Belülről is szép, tágas, de teljesen üres. Később még az derült ki, hogy vannak havonta fizetős, vezetett vártúrák, melyeknek része a Lovarda bejárása is. A fizetős csoport felmehet a Lovardán belül az emeletre vezető lépcsőn is, és ha az ő programjukkal ütközik vagy egyéb rendezvény (pl. esküvő, fogadás) van, akkor zárva tart a Lovarda az előre meghirdetett - elvileg nyitva - időpontban is a köznép számára.