Aquincumi Múzeum és Régészeti Park Budapest

Avagy töri óra terepen, elméletben és gyakorlatban is: megismerkedünk Aquincum régi térképével,
épületeivel: két Amfiteátrum, polgárváros, katonaváros. És az elmaradhatatlan ivóvízszállító vezeték rendszer,
amit az autóút között veszünk észre az odaúton, de csak utólag tudjuk meg, hogy mit is láttunk valójában. A Festőházban egy rómaikori rekonstruált lakóépület belsejével ismerkedtünk meg, színtiszta időutazás: szobák, használati tárgyak, padlófűtés, rómaikori életmódi és ételreceptek. No, de hogy kerül ide az égett palacsinta illata? A rómaiak olivaolaj égetésével világították a mécsest, amit ha elfújunk,az illatáról az enyhén odakozmált palacsinta jut eszünk, éééés tényleg. Legvégül egy kis erőpróba a gladiátor iskolában: páros gladiátor harc, ami a gyerekeknél nagyon népszerű volt,de cseppet sem olyan véres, mint hajdanában. A bíró számol, az eredmény élet-halál kérdése:
a vesztes kap-e kegyelmet az elnöki kéztartás alapján. A végén már nemcsak elnökünk van, de egymás mellé ülve okosan megosztják a tisztséget: Akkor én leszek az alelnök! Hogy erre a rómaiak nem gondoltak! Bezzeg a mi gyerekeink igen. Demokrácia level 2. Még csak most épül-szépül, bővül a Múzeum, de mi már nagyon várjuk, hogy tüzetesebben is elmerülhessünk ebben a régen letűnt civilizáció emlékeiben es múltjába. Ez csak a kedvcsináló, bemelegítés volt. Aquincum visszavár. Folytatása következik. . . Felhívnám az ókori Rómából érkező kedves utasaink figyelmét, hogy a jelenkori Magyarország végállomáshoz érkeztünk. Az időutazás véget ért, kérjük szálljanak le. És mivel másodjára is ellátogattunk újabb élményekkel gyarapodtunk. Ősz végi hosszú hétvégén tűz és Halloween ,az Aquincumban kötünk ki újra:Törtük a fejünket: hova menjünk? Hmmm. . . Nincs valami program Aquincumban? De, igen! Samhain Kelta Halloween! ! A program délután kezdődött, de mi kifejezetten sötétedésre akartunk menni, hogy még izgalmasabb legyen. Kicsit szétnéztünk a belső kiállítótérben, tárgyakkal utazunk vissza az ősember korától egészen a római Pannóniáig:pattintott kőeszközök, edények, mozaikpadló, szobrok. Aztán jön még a java: Kelta tűzpárbaj és tűzjáték. A gyerekeket teljesen lenyűgözi a tűzpárbaj és a harcosok nem is kímélik egymást, csattognak a tüzes fegyverek.

. . elnyomtam egy kacskaringóst és mentem. Ha egyszer egy üzlet beindul. . . szóval, meglett a bejárat, behatoltam, rögtön a belső termekkel kezdtem, víziorgona, mozaikok, szobortorzók, szép lett az épület, öröm benne mászkálni, az őrnek nem volt ilyen öröm, hogy ott vagyok, elkezdett kiabálni, hogy február, február, jönni kéne, mert neki el kell mennie WC-re, és van itt valaki. Mondtam neki, hogy megállok nem mozdulok. Az úgy nem jó. Mondtam, hogy kötözzön ide vagy bilincseljen ide a csőhöz, akkor nem tudok csinálni semmit. , Az sem jó. Mondtam, hogy ok, akkor menjünk ki együtt WC-re, csatoljon magához, az lesz a megoldás. . . de aztán jött február, leváltotta a megfigyelőmet, és az mehetett könnyebbülni, én meg továbbra is figyelés alatt álltam. Sok múzeumban van ez így. Az ember szokjon hozzá, mondtam is nekik, hogy nyilván úgy nézek ki, mint egy egyiptomi sírrabló. Később, kint a szabadban tovább folytatódott a nézelődés, szép dolog ez a feltárás, de mondtam is magamnak, hogy a romvárosok, szobák, templomok ,ilyen egyformák, látsz valahol fél méteres falmaradványt sok felé magad körül, meg nem mondod, ha nem mondják meg mások, hogy ez akkor itt egy árpádházi boldogita klastrom imaterme, dupla fürdőház a török korból, vagy római söntés. De hát itt tudjuk mi, mert megmondják. Nagyon kellemes séta volt a romkertben, méltóan szép múzeum ez, időnkét azért be kell ezt járni. Sokat dolgoztak rajta, látogatóbarát lett, játszótér is van, némi interaktivitással, Tetszett a festőház, meg a Mithras-szentély is. Összességében nagyon alánlom, sokat elmesél a múltról, nem volt ez a föld mindig a magyaroké, mások vére is tapasztja a hantokat bőven.

Tác-Gorsium mellett az Aquincumi Múzeum a másik jelentős szabadtéri kiállítóhely, amelyeket személyesen is volt szerencsém, több alkalommal is felkeresni. A gyerekekkel leginkább akkor látogattuk meg, amikor volt valamilyen nagyobb esemény, ezek közül az évente tavasszal megrendezésre kerülő Floralia Ünnep a legjelentősebb és leglátványosabb. A számos program közül a látványos harci ütközetek és a korhű jelmezbe és fegyverzetbe öltözött harcosok tetszettek a legjobbak. A gyerekeket lekötötték az ókori bábjátékos mesék is. De a többi program is nagyon színvonalas, bár azok inkább a felnőtt korosztály számára érdekesek (pl. ókori dalok bemutatója, a víziorgona megszólaltatása, tárlatvezetés). A parkolás nem mindig könnyű, főleg rendezvények idején hamar megtelik a nem túl nagy múzeumi parkoló, ám ilyen esetekben a szomszédos bevásárlóközpont parkolójában lehet megállni (most már vasárnap ez sajnos nem működik, mert ilyenkor sorompóval lezárják).