Halászbástya Budapest

. . 10 éve talán? Az Iskola utcában ültem a munkahelyemen, a harmadik emeleten volt az irodám és az íróasztalomtól munka közben néztem a Halászbástyát. Most meg itt mászkálok és nézek lefelé, mint egy öreg szingaléz. Kamaszkorom romantikáját is kerestem a lépcsőkön meg a falak között, rátaposott a forgatag, elvitte az idő. De azért időnként feljönni ide szinte kötelező program. Szép ez a város.

Nemcsak a külföldi turistacsoportok részére, hanem minden magyar ember, sőt még a gyerekek is csak nem is olcsó belépő megfizetése mellett mehetnek fel (az önkormányzati és állami múzeumokat, kiállításokat 6 éves kor alatt ingyenesen lehet látogatni). Úgy érzem, ez a magyar kultúrának, történelemnek és építészetnek egy olyan egyetemes emléke, amelyet bármely honfitársunknak látnia kellene, anyagi helyzetétől függetlenül. Kárpátaljai rokonaink voltak nálunk néhány napra, és velük jártuk végig a város főbb nevezetességeit, ennek keretében jöttünk fel a budai Várba, s jöttünk fel a Halászbástyára is, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a csodaszép városunkra, a Dunára. A Halászbástyán üzemel egy kávézó és egy étterem is, így az étkezést össze lehet kötni a nézelődéssel, ez esetben csak az ételért-italért fizetve, bár ez sem lesz olcsó.