Rendőrmúzeum Budapest

Érdekes módon a múzeumban elég sok látogató volt, sőt egy nagyobb létszámú gyerekcsoportot is vártak aznapra, egy speciális interaktív programmal. A múzeum nem túl nagy, de minden korosztálynak érdekes lehet. További pozitívum, hogy a múzeum ingyenesen látogatható és fotózni is lehet. Számomra a hazai gyilkosságokat bemutató kriminalisztikai rész volt a legérdekesebb, néhány történetet már korábban is ismertem, de voltak olyanok is, amelyekről még nem is hallottam korábban. Szívemnek kedves volt a leghíresebb nyomozókutyát, Kántort bemutató tárlat is. Az udvaron ki lehetett próbálni, be lehetett ülni "igazi" rendőrautóba. A múzeumi prospektusból tudtuk meg, hogy Tarnamérán is van egy "kihelyezett" Rendőrmúzeum, szívesen megnézném majd azt is.

Szerintem ritkán járnak ide látogatók - a megtekintés egyébként teljesen ingyenes -, mert amikor beléptem, két félig-meddig egyenruhás elképedre rámrohant, hogy tessék, mit akarok, hová megyek, mi lesz itt? És meg lóarcot vágtam, mélyen rájuk néztem, hogy a múzeumot akarom megtekinteni, mi ebben a különös? Lassan lecsillapodtak a kedélyek, a felesleges hormontermelés is alábbhagyott, és megállapodtunk, hogy ok, persze, megnézhetem, még fotózhatok is, erre ez van, arra meg amaz, csak az életelleni bűncselekményeknél tilos a fotózás. Ezt mondjuk abszolút megértem. Bejártam tehát a rendőrség történetét, a különböző korok egyenruháit, fegyvereit, minisztereit, kitüntetéseit, aztán átballagtam a bűnözés területére. A Viszkisnek például külön fala van. Az életelleni résznél vannak döbbenetes dolgok, fotók Mágnás Elzáról, a taxisgyilkos lányokról, még a cipőik is ki vannak állítva, amikkel gyilkoltak, a százhalombattai rémről, hordókba forrasztott hullákról, és érdekes eszközökről, helyszínelő felszereléstől a hullakereső botig. Soós Lajos, a hírhedt rendőrgyilkos külön tárló. De megnézhetsz akár még egy börtöncellát is. Szóval, nekem nagyon érdekes volt, ajánlom is szívesen mindenkinek!