Rockmúzeum Budapest

Megrengetni a világot, az addigi társadalmi normákat, elvárásokat, szokásokat. . . hát, ez egyedi, meghatározó. Csavargás, stoppal járni az országot, koncertekre menni, elszenvedni a büntetéseket, a megaláztatásokat a hosszú hajért, a virágos ingért, a kerek jelvényért. Rendőr letépi, falhoz lök, megüt, feljelent. Ezek a zenészek, itt a rockmúzeum falán a kortársaim. Az első koncerteken ott nyomorogtunk mindenhol, ahol csak lehetett. Radics Béla! Micsoda név! A valaha élt legnagyobb magyar gitáros. Istenem, valaha Sankóékkal bejártak a Vakok iskolájába próbálni és ott hallgattuk őket. Micsoda idők! Jó, hát itt elfogult az ember, na, mit tegyek, számtalan tárgy, fénykép előtt tele lett a szemem könnyel. Ez a kor meghalt. Örökre? A szabadság harcosai közül páran ma az elnyomó és korlátozó hatalomhoz dörgölődnek bizonyos obulusokért. . . Istenem, minden eszmének, kornak megvannak a maga árulói. Sokan meg elmentek becsületben, tisztességben, meg nem tagadva önmagukat. És bennünket sem. Hát valami ilyen nekem ez a múzeum. Persze nyilván mindenkinek lehet más és más.

Nagy szerencsénkre nem volt rajtunk kívül más látogató, és egykori zenész "idegenvezetőnk" mindent megtett azért, hogy a múzeumlátogatás emlékezetes és élvezetes legyen. Miután ő tartott egy kis gitárszóló bemutatót, a lányok is kipróbálhatták az elektromos gitárokat és basszusgitárokat, igazi erősítéssel. A 60-70-es évek sztárjai bevallom, nekem sem sokat mondtak, inkább a nevek voltak ismerősek, de az újabb korszakokból már számomra is sok ismerős együttes, zenész tűnt fel. Nagyon megható volt, hogy az elhunyt zenészekről milyen szépen emlékeznek meg itt a múzeumban, fotók is kis történet kíséretében láthatóak kedves hangszereik. (RIP Fritz VHK). A bejáratnál a "magyar rock csillagok" színes tenyérlenyomatai díszítik a falat, míg a másik oldalon világhírességek fotói láthatóak. A belső klubteremben szoktak kis koncerteket, klubesteket is tartani, itt is megengedték a lányoknak, hogy felmenjenek a színpadra, és kipróbálják a dobszerkót és a mikrofonokat. Azóta voltunk még egy alkalommal, amikor a fiam is velünk tartott, sajnos akkor a színpadra nem lehetett felmenni, mert az aznap esti koncertre készültek.