Sándor-palota Budapest

Beálltunk jól nevelten a sorba, mert ide nem lehetett regisztrálni, és mindössze fél órás várakozás után már be is léphettünk a palotába. Vezetés nem volt, de minden teremhez volt írásos eligazító tábla. És mindenki a maga ütemében haladhatott, nézelődhetett, nem volt semmilyen siettetés. Olyan sok mindent egyébként nem lehet itt nézdegélni. Olyan a berendezés, mint ha valaki egy Habsburg-palota némileg kicsinyített mását akarta volna ide betelepíteni a hajdanvolt bútorzat utánzataival. Jócskán kontrasztos az erősen neobarokk belbecs a hangsúlyozottan puritán, elegáns klasszicista külcsínnel. A déli homlokzaton római számok hirdetik, hogy 1806-ban adták át a palotát, akkor készült el Sándor Vince gróf megbízásából. A híres ördöglovas, Sándor Móric az ő fia volt, aki merész lovas mutatványaival a palotát is próbára tette, majd már 1931-ben eladta a tekintélyes méretű szülői házat Pallavicini őrgróféknak. Hogy az őrgróf és családja beköltözött-e a palotába, arról nem találtam információt, de a forradalom és szabadságharc leverése után Albert főherceg rendezte be itt a rezidenciáját, és attól kezdve magas rangú hivatali célt szolgál a palota a várhegyen. Történelmünk boldog békeidejének kezdetén, a kiegyezést követően Andrássy Gyula miniszterelnök javaslatára a Miniszterelnöki hivatal számára bérelték ki az épületet. Majd hogy maradhasson a hivatal, az állam csereügyletet kötött Pallavicini Sándorral, akkor kapta meg a palotáért azt az Andrássy úti (akkor Sugárúti) telket, amelyen hamarosan saját palotát építtetett (írtam róla annál a címszónál). És ha már ilyen jól betelepült a miniszterelnöki hivatal, itt is maradt egészen 1945-ig. A súlyos háborús károk helyreállítására sokat vártak a palota megmaradt részei, mígnem az első Orbán-kormány újra a miniszterelnök székhelyévé tette volna. Nem így alakult, ma már tudjuk. 2003 januárjától a köztársasági elnök rezidenciája és hivatala lett az épület. A köz, az érdeklődő nép pedig évente egyszer-kétszer beeresztetik, hogy bámészkodjon. Megtettük. De nekünk itt is, mint odaát a Karmelitánál, legjobban a teraszról látható világszép panoráma tetszett. Az feledhetetlen. Csak hát azt kívülről, a Budavári Palota előttről is lehet élvezni, sorban állás nélkül.

A belépés ingyenes, az ajtóban álló TEK-esek pillanatnyi hangulatától függ, hogy hogyan, milyen adagokban engednek be. Nem volt nagy sorállás, szinte azonnal bejutottunk az első nekifutásra. Nagy fémdetektorozás a kapuban, ahogy már az ilyen helyen népszokás, kipakolsz mindet, és átjutsz. Az emeleti termeket szabad bejárni, kordon van szalagból, meg szigorú TEK-esek a termekben, nem nagyon lehet eltévedni. Szép szalonokon keresztül vezet az út, nagyon kevés tárggyal, bútorral berendezett termeken át, a nagy tükörterem a déli szárnyon, mindenhol készíthetsz fotót is, ha szeretnél. A földszinti lovagterembe, ami egyébként a személyzet ebédlője máskor, nem lehet bemenni, bár tegnap népes társaság volt ott. Kimehetünk az udvarra, és majdnem úgy látjuk Pestet fentről, mint a köztársasági elnök vagy a miniszterelnök. Így hát fotózunk szorgalmasan. Na, és ezután a kert vár felőli végén a kijárat, el lehet távozni Istennek hírlével.