Ybl Miklós-szobor Budapest

Az emberek általában nem nagyon ismerik még a nevezetes, a fővárosban meghatározó épületek tervezőinek nevét sem. Mégis, talán Ybl Miklóssal nem ez a helyzet, hiszen sokan tudják, hogy az ő tervei alapján épült meg Budapest egyik legjelentősebb 19. századi műemléke, a neoreneszánsz stílusú Operaház. De nekem úgymond személyes a kötődésem, mivel esztétikai szocializációm fontos része, hogy a Közgazdasági Egyetem épületét, a hatalmas, szintén neoreneszánsz palotát, ahová jártam, ugyancsak Ybl tervezte anno Fővámháznak. És hát az is igaz, hogy építészeknek nem is nagyon szokás nálunk szobrot állítani, így hát ez sem segíti az emlékük, nevük megőrzését. Azon kevesek közül, akik mégis szobrot kaptak Budapesten, a legimpozánsabb minden bizonnyal Ybl emlékműve. Ma tehát ott álltunk a róla elnevezett kis téren, a kifejezetten monumentális szoboralak talapzatánál, felfedeztük az építész szakma megörökített eszközeit is, de magáról a szoborról nem sokat tudtunk. Érdekes módon még a szobrokról oly sok ismeretet összegyűjtő és közreadó kozterkep. hu-oldalon is csak a legszükségesebb információk szerepelnek. Ami viszont lényeges: Mindössze a nagy építész halála után 5 évvel, az 1896-os millenniumi ünnepségek idején állították fel a szobrot ezen a helyen. Bob Dentnek, a Budapesten élő angol írónak azonban van egy 2009-ben megjelent kitűnő könyve Mesélő szobrok címmel a magyar főváros köztéri emlékműveiről. Ebben olvastam már utólag, hogy nem sokkal Ybl halála után mozgalom indult emlékművének fölállításáért. A kor embere tehát nemcsak ismerte, nagyon is elismerte az építész jelentőségét.

csak két "nagyágyú" a hozzá köthető épület-csodák közül. A csaknem 4 és fél méteres talapzaton áll a 310 méter magas bronz férfialak korabeli elegáns ruhában. A talpazat lépcsőjén bronz babérkoszorú pihen az építőművészet jelvényeivel. Mayer Ede alkotását 1896-ban állították fel. Jobb kezében egy körzőt tart, ha jól láttam. Azon túl, hogy nekem nagyon bejön az az építészeti stílus, amit a képviselt - historizmus - , még meg kell említenem, hogy ő a földim, hiszen Székesfehérváron született, majd a gimnáziumi tanulmányokig itt is élt. Még egy érdekesség az életéből, hogy 50 éves korában született meg fia, Félix, a szobor mögött álló egykori Várkert Kioszkban -, illetve egy időben Várkert Kaszinóként működött - ma igényes bisztró, amely a Felix nevet viseli Ybl fiára emlékezve.

Amikor Fóton vadásztam szépségekre, ott tudtam meg, hogy ott kezdődött a fényes pályafutás, a korai évek, alkotások és hát meg kell nézni kívül-belül a fóti templomot, nem felejthető. A szobra most itt áll a Dunának partján, a Várkert Bazár előtti téren és méltán büszkén néz le az utókorra. (Tulajdonképpen az, hogy ki volt a szobrász vagy mikor állították fel a szobrot, az a fényképező turista számára majdnem közömbös. Na jó, írjuk le, hogy Mayer Ede, meg 1896. )