Botanica Étterem Dánszentmiklós

Szóval Dánszentmiklós Magyarország mértani közepétől pár kilométerre. Erdőkön át, árnyas, csendes falu, aztán egy pontján egy különleges kulturkörnyezet, gyönyörű parkban hotel és étterem, egy másik dimenzió. Ajánlatos időben bejelentkezni, a helyfoglalás alapkövetelmény. Mi degusztációs menüért utaztunk, netes előtanulmányok után. A beltér méltó az elvárthoz, igényes, ízléses. Nem mindenki érkezett időre, mi kb. 5 perccel a 18 órás meghirdetett időpont előtt, pont jókor, de volt, aki több mint fél órát késett, zavarba hozva ezzel a konyhát, ami az elcsúszásokat folyamatosan próbálta valahogy helyretenni. Milyen szép lenne, ha ilyenkor a pár sutyerák elnézést kérne a többiektől, akik miatta várakoztak, meg a személyzettől, de remélem, megtörtént. Feleségem négyféle borral kérte a párosítást, én kényszerűen a hatféle alkoholmentes italsorral vigasztalódtam, ez ugyanannyiba kerül, és meghökkentően jó élmény ez is. A már alattam leírt fogások gördülékenyen, jó ütemben jöttek, amikor már beindult minden. A sommelier nagyon intelligens, szórakoztató, megfelelő tartalmakkal, információkkal kiegészítve hozta az italait, az étkeket felszolgáló lányka enerváltan, nyár végi fáradt unalommal adta elő a sajátját, lélekben nem volt jelen, csak egy sportcipőben. Az ételek felségesek. Mestermű minden fogás. Az italok úgyszintén. Borbély Alexandra és Nagy Ervin remek társasági emberek, mellettünk vacsoráztak, ez csak emelt a ház fényén. Azt viszont pont nem értem, hogy valaki más miért hoz el egy ilyen helyre egy másfél év körüli totyogó gyereket a kicsi nyilván nem evett bébipolipot, lazacot vagy mangalica-tarját szóval, neki miért kellett végigélvezni ezt? Néha nagyokat sikoltott a diszkrét szalonzene alá, volt, hogy rámhúzta az ajtó függönyét, én ebbe ugyan nem haltam bele, de nem találtam a magyarázatot. Nos, ez nem egy olcsó hely, persze attól függ, hogy honnan nézzük. Ok, ritkán találkozik az ember kétszemélyes vacsora után 100 ezer forint nagyságrendű számlával. Lehet, hogy 10 éve szívrohammal lefordultam volna a székről. Most meg nem. Na jó, de mégis, mennyi legyen? Nem egy átlagélmény, nem arról van szó, hogy az éhségedet akarod csillapítani, mert azt nyilván lehet 5000 forintért is, vagy az alatt. Ez viszont egy különleges kirándulás térben és ízorgiában. A hétköznapi élet ellentéte. És akkor nem drága, hanem ennyiért utazol.

Sokfogásos szezonális, magas szintű kreativitásról és technológiai tudásról tanúskodó, nemzetközi kitekintésű, francia alapokon álló degusztációs vacsoramenüt kínálnak a külső vendégeknek, a szállóvendégek reggelit és igény esetén ebédet is kapnak. Az amuse bouche náluk nem egy étvágygerjesztő falatka, hanem egy igen komoly kompozíció: tempurázott parajlevél, tonhaltatárral, grapefruit-géllel, szárított paradicsomos taco kecskesajttal, bazsalikom-hajtásokkal és végül tengeri sügér ceviche, calamansi-ecetes citrusos marináddal, bársonyvirággal, s persze korianderrel. Mesés kezdés. Mint megtudtuk az ételek apró részleteivel is tisztában levő felszolgálónktól, a következő fogás a séf kedvence. Kíméletesen hőkezelt fehérspárgát kaptunk, vaníliás tejzselével, marinált kaprilevéllel, füstölt makréla-ikrával, sarkantyúvirággal, füstölt angolnával. Aprólékosan kidolgozott, látványra is lehengerlő, ízre, állagra egyaránt emlékezetes, átütő ízig-vérig fine dining tányér, melyről visszaköszön, hogy a séf szabadidejében festőként is alkot. Ezt követte a felszolgáló-sommelier kedvence, a karfiol-kimchi mandula habbal, tört mandulával, posírozott tintahalcsíkokkal és reszelt lime-héjjal. Újabb csillagszintű, ötletes, különleges kompozíció. A következő fogásban az étlapon szereplő márnát tőkehal váltotta ki, amit vákuum alatt hőkezeltek, majd konyhai sárkánnyal adtak neki egy diszkrét pörzses jelleget, végül angolzellerrel, édesköménykockákkal, kaporolajos édeskömény veloutéval körítettek. Remek, harmonikus kreáció, apró konstruktív megjegyzés, hogy a fehér árnyalataiban játszó két halfogás azonos tányéron felszolgálva szemre nem üt el eléggé egymástól. A halak világa után egy kiváló húskompozíció következett, kifogástalanul hőkezelt, ízre, állagra egyaránt paza mangalicatarja, amit pecsenyemártással, zellerpürével, zelleres kucsmagomba-raguval, mustármaggal, cukorborsóval és currylevél-olajjal vadítottak. A predesszert egy vékony, gömbformájú fehércsokiburokba rejtett hibiszkuszos frissítő volt, almaraguval töltött brikktészta-tölcsérben felszolgálva. Egy falatnyi kulináris katarzis. Desszertként jól sikerült citromtarte érkezett, amit zárásként egy-egy falat zserbó, Rákóczi túrós és mézes szelet követett. A kiszolgálás kifogástalan. Császár Attila sommelier volt a felszolgálónk, aki motivált, udvarias, kommunikatív, mind a borok, mind az ételek tekintetében felkészült szakember, szakmájának élenjáró képviselője. Korábban a Costes Group keretében, valamint a Solid borbárban dolgozott. Az ételek mellé kínálnak 4, 6, és 7 tételes bor-, valamint alkoholmentes italpárosítást, de természetesen az itallapról is lehet választani. Tíz kiemelkedő bort mérnek ki decire, további 130-nál is több kimagasló magyar, francia, olasz, spanyol, német, osztrák és újvilági, értő kézzel összeválogatott tételt palackra kínálnak. A Pannonhalmi főzde három sörét tartják, valamint a Horizont Herr Lagerét s a berlini Noam lagerét. Az impozáns töményitalválasztékot a prémium szegmensből válogatták össze. Figyelemre méltó a koktélválaszték. Speciality kávét főznek, a teaszelekciójuk is színvonalas.