. . . Az egyik oldal teljesen üres volt, olyan "igazi" vendégeknek való terítéssel, mégis a menüsök közé ültettek le bennünket egy 6 személyes (akkor még üres) asztalhoz, nem a jobb oldalon lévő csendesebb részbe, ahol kettesben lehettünk volna, és ez egyáltalán nem tetszett. Sőt. . . irritált. Én, olyan vendégként tértem be a párommal, akik nem előfizetésesek voltunk, és nem menüt szerettünk volna "gyorsan bekapni a véges ebédidőben". A rendelést felvették, de még 25 perc múlva is úgy ültünk ott, mintha ott sem lettünk volna, miközben a menüt fogyasztókat folyamatosan szolgálták ki, és rég megebédeltek sőt el is mentek, míg mi még nem kerültünk sorra. Reklamáltam, hogy már rég felvették a rendelést és meddig várjunk még? Legszívesebben eljöttem volna. Indokolatlanul sokat várattak. Megmagyarázta egy pincér, hogy látjuk, sokan vannak. A menüsök voltak az elsők, minden pincér nekik szaladgált és majdnem mindenkivel tegező viszonyban voltak. Ez nem zavart volna, ha ránk is szántak volna némi figyelmet. A helyiség túl nagy és teljesen egybe van, nincs egy meghittebb sarok vagy box,"egymás szájába" látnak az emberek, ami egyáltalán nem kellemes. Pont úgy éreztem magam, mintha a múltban egy üzemi étkezdében tölteném a kollégákkal az ebédidőmet, ahol a munkahelyi dolgokról csevegünk. Mindent végig kellett hallgatnom, ugyanis még négyen ültek le az asztalunkhoz, ami pokolian megdöbbentett, hideg zuhanyként ért, mert ilyen soha nem történt még velünk. Ez már túlment minden határon. Még soha sehol nem ültek le az asztalunkhoz étteremben idegenek. Ez abnormális dolog. Borzasztóan éreztem magam. Nem ülhettünk kettesben a párommal. Nincs pár paraván, hogy a betérő "nem előfizetéses menüs" vendégek tudjanak egy kicsit külön válni az ebédidejüket töltő többségtől és hallgatni a munkahelyi beszélgetésüket. Egyáltalán nem volt vonzó számunkra. Bár a megrendelt étel ízletes volt, nem hiszem, hogy vágynék még egyszer hozzájuk. Nem tudom az este vagy a hétvége milyen, ezek után nem is akarom megtapasztalni, de a déli ebéd egy katasztrófa volt. Álmomban sem térjen vissza. . . Nem vágyok még egyszer úgy étkezni étteremben, hogy vadidegen emberek ülnek az asztalunkhoz, akiket nem hívtam meg. . . . és nem fogyaszthatom el a megrendelt ételt a párommal kettesben. . . .
