MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ Debrecen

De nem lehet az ilyesmit annyiban hagyni, ezért azóta is figyelem a programjaikat, és határozottan módosulónak, a szélesebb látogatói rétegeket megcélozni igyekvőként vélem a törekvésüket. Két tendenciában tapasztalni ezt az irányváltást: Az egyik a helyi kötődések, vonatkozások alapján erősíteni az egyes tárlatok iránti érdeklődést, a másik az egyéni kiállítások mellett inkább többszereplős bemutatókat rendezni, hogy minél több látogató megtalálhassa a neki tetsző alkotásokat. Kihasználva, hogy még nyitva van, illetve hogy meghosszabbították a nyitvatartást, két aktuális kiállítást néztünk meg itt a hétvégén:
Szipál Márton, a legendás fotográfus varázslatos művészetét, személyiségét fedeztük fel a Fény, Élet, Örökség címmel berendezett tárlaton. Akinek még kedve lenne ezt megnézni, ezen a héten még megteheti. Szipál Márton 101 évvel ezelőtt egy fotósdinasztiába született. Gyermek- és ifjúkorát Debrecenben töltötte, ahol édesapja híres, neves, elismert fényképészmester volt. Márton is itt nyitott fényképészüzletet 1946-ban. Megvan tehát a helyi kötődés. Majd Los Angelesben lett a sztárvilág rajongott portréfotósa. A másik kiállítás, amelyet meglátogattunk, a vidéki múzeumok képzőművészeti gyűjteményeinek az elmúlt 35 évben történt gyarapodását igyekszik bemutatni, egy hatalmas válogatást, 21 múzeumból összesen mintegy 150 műalkotást a látogatók elé tárva. Az El nem mesélt történetek című bemutató anyaga következésképpen igencsak vegyes, de éppen ezért megtalálhatja mindenki a neki tetszőt, az akadémikusan klasszikus alkotásoktól az egészen abszurd modernig. Nekünk sok is volt ez a mennyiség, nem is teljes egészében, de nagyrészt megnéztük. És aki még szeretne ismerkedni ezzel a tárlattal, annak jó hír, hogy, az ott halott információ szerint, még további három héttel meghosszabbítják a nyitvatartását.

De nem lehet az ilyesmit annyiban hagyni, ezért azóta is figyelem a programjaikat, és határozottan módosulónak, a szélesebb látogatói rétegeket megcélozni igyekvőként vélem a törekvésüket. Két tendenciában tapasztalni ezt az irányváltást: Az egyik a helyi kötődések, vonatkozások alapján erősíteni az egyes tárlatok iránti érdeklődést, a másik az egyéni kiállítások mellett inkább többszereplős bemutatókat rendezni, hogy minél több látogató megtalálhassa a neki tetsző alkotásokat. Kihasználva, hogy még nyitva van, illetve hogy meghosszabbították a nyitvatartást, két aktuális kiállítást néztünk meg itt a hétvégén:
Szipál Márton, a legendás fotográfus varázslatos művészetét, személyiségét fedeztük fel a Fény, Élet, Örökség címmel berendezett tárlaton. Akinek még kedve lenne ezt megnézni, ezen a héten még megteheti. Szipál Márton 101 évvel ezelőtt egy fotósdinasztiába született. Gyermek- és ifjúkorát Debrecenben töltötte, ahol édesapja híres, neves, elismert fényképészmester volt. Márton is itt nyitott fényképészüzletet 1946-ban. Megvan tehát a helyi kötődés. Majd Los Angelesben lett a sztárvilág rajongott portréfotósa. A másik kiállítás, amelyet meglátogattunk, a vidéki múzeumok képzőművészeti gyűjteményeinek az elmúlt 35 évben történt gyarapodását igyekszik bemutatni, egy hatalmas válogatást, 21 múzeumból összesen mintegy 150 műalkotást a látogatók elé tárva. Az El nem mesélt történetek című bemutató anyaga következésképpen igencsak vegyes, de éppen ezért megtalálhatja mindenki a neki tetszőt, az akadémikusan klasszikus alkotásoktól az egészen abszurd modernig. Nekünk sok is volt ez a mennyiség, nem is teljes egészében, de nagyrészt megnéztük. És aki még szeretne ismerkedni ezzel a tárlattal, annak jó hír, hogy, az ott halott információ szerint, még további három héttel meghosszabbítják a nyitvatartását.

A MODEM időszaki kiállításai esetenként nemzetközi hírnevet is szereznek, de mindenképpen a modern művészet hazai kedvelőit vonzó hellyé vált az intézmény az elmúlt közel két évtizedben. Anno, a megnyitása idején egy kedves grafikus barátom is részt vett itt egy kiállítás megrendezésében, és azt mondta örvendezve, hogy végre egy olyan hely, amely teljességgel alkalmas ilyen célokra. Mindezidáig nem volt alkalmam, hogy meggyőződjek állítása igazáról, de most egy különleges bemutató miatt a MODEM is bekerült debreceni hétvégénk programjába. A Los Angelesben élő török Refik Anadol, a kortárs művészet, a mesterséges intelligencia (MI) által generált varázsos installációk sztáralkotója először állít ki önállóan hazánkban, itt, a MODEM-ben. Anadol 32 m2-es LED-falat igénylő videómunkáját mutatják be, mely a 13. században élt Mevlana Rumi, perzsa költő, filozófus, tudós és szúfi misztikus emlékére készült. A kiállítás célja, hogy szemléltesse, hogyan lehet a digitális és a hagyományos művészetet egymással vegyítve magával ragadó élményt teremteni. Egy hatalmas, sötét terem egyik végében helyezkedik el a LED-fal, előtte mindössze három ülőke. Amikor mi a párommal ott voltunk, rajtunk kívül nem volt más a jókora térben, csak a két felvigyázó. Ha egyszerre több a látogató, akkor nem is tudom, ők állnak? Néhány perces csak a videó-összeállítás, de ahogyan a recepción a hölgy is mondta, ajánlatos legalább háromszor megnézni, hogy értsük egy kicsit. Jobb ezt ülve megnézni. A műről viszont nem kell itt írnom, nem is vagyok műkritikus, csupán a helyet minősítem. Azt a helyet, amely 18 évvel a megnyitása után is olyan, mintha csak pár hete kezdte volna el működését. Sivár, üres, nincs belakva. Hatalmas, fölöslegesnek érződő terek egy betoncsarnokban. Nem működő Zöld kincs nevű kávézó műfüves díszítményekkel. . . Lélektelen betonbunker.