Az angol Nelson al- és ellentengernagy, admirális és Bocskai István, kit e vidéken az általa vezetett szabadságharc győzelmeinek kivívói, a hajdúk idetelepítése okán övez történelmi tisztelet, együtt egy kis terecskén, amely itt a főtér. A magyar fejedelem lova majdhogynem repül a szélben, mint a kun harcos szobra Kunhegyesen. Marton László itteni szobrát 1972-ben, az alkotmány ünnepének alkalmából leplezték le a hajdúváros főterén. Az ünnepi beszédekben hangsúlyozták, hogy Hajdúszoboszló Bocskainak köszönheti alapítását, létrejöttét, és máig ez az ő helyi megítélésének alfája és ómegája, amin nem is csodálkozhatunk. Személyének komplex történelmi megítélése itt legfeljebb az iskolai tanulmányok elfeledett mélyén lakozik, pedig hát, olvasom a wikipedián, az általa vezetett szabadságharc nagy eredménye, hogy biztosította Erdély szuverenitását és a Királyi Magyarország jogállásának megtartását. A tizenöt éves háború lezárásában is elévülhetetlen érdemeket szerzett, továbbá jelentős szerepet játszott a reformációban. Nem semmi, mondhatjuk maiasan. A szobrot felavatása után a Bocskai István Úttörőcsapat gondozásába adták. Hogy most ki gondozza, amikor már sem úttörő, sem csapat? Gondolom, az önkormányzat. Bocskai törököktől kapott fejedelmi koronáját viszont a Habsburg-birodalom hajdani központjában, a bécsi Burg Kincstárában őrzik és gondozzák mint a gyűjtemény legértékesebb magyar kincsét. Én meg bizonyos szögből csak úgy tudtam lefényképezni a szobrot ezen a főtérnek mondott helyen, hogy a képre mindenképpen rányomakodik egy német cég házvégre festett óriási reklámja mint egy durva vizuális környezetszennyezés. De hát nálunk szinte minden ilyen: bonyolult és ellentmondásos, időnként kisstílű, máskor viszont hősies.
