Ez így együtt már elegendően vonzó volt, hogy hozzájuk menjünk ebédelni. Természetes kedvességgel fogadott bennünket egy fiatal felszolgálónő, a benti helyiség szinte üres volt, szabadon választhattunk asztalt. A hideg sörök gyorsan megérkeztek, a párom a Pilsner Urquell mellett döntött, én a kevés helyen kapható cseh Bernard Lagert kértem, már a csatos üvege miatt is az egyik kedvencem. Eddig minden rendben volt, nagyon is. De sajnos az ételekkel nem annyira. Mint kiderült, mindkettőnk ételében szuvidált hús volt, nekem csirkemell, a páromnak a sertésflekken. Nos, ha ilyenné teszi a húsokat, akkor ez az újmódi konyhatechnikai eljárás nem lesz a kedvencünk. Bár a csirkemell puha lett, de olyanná vált az állaga, mintha hal lenne, szinte vártam a halszagot. A párom ételében nem tudtuk eldönteni, milyen húsrészből készülhetett a flekken, mert kifejezetten száraz volt a szuvidálás ellenére. A sertésflekken hagyományosan sertéstarjából készül a leggyakrabban, de ez valami más volt. A felszolgáló szerint sertéscomb. Nem volt jó választás. És amiben mindkét étel hús feltéte egyezett, fűszert messziről sem láttak. A sajtszósszal leöntött csirkehúst pedig kár rápakolni a sült édesburgonyára, mert megpuhul, elázik tőle. Jobb lenne mellé tálalni. Mindezért igazán nem fizettünk sokat, és mert szervizdíj nem volt a számlában, borravalót adtunk a 13 ezer forintos összeghez. De az ár-érték arány mégsem volt igazán jó. És a négy pont is minden más miatt, de nem az ételekre van meg.
