Kemencés Vendéglő Gödöllő

Most viszont alaposabban felkészültünk, így megnéztük a neten a Kemencés étlapját, és mindjárt kedvünk támadt hozzá. Mentünk is már az első nap késő délután kiéhezve, kicsit át is fázva. És egy bűbájos kis szobácskában találtuk magunkat. Ösztönösen a névadó kemence melletti asztalhoz ültünk le, és a kemence nemcsak nevet adott a helynek, de finom meleget is a vendégeknek, nekünk. Egyértelmű volt hát, hogy itt a helyünk. Olyannyira, hogy másnap is mentünk kemencézni, szerencsénkre ugyanott ülhettünk. Ettünk bélszínlángost, madeirás aszalt szilvával töltött csirkét, és más finomságokat. Van barna sörük is a kínálatban, az Unicum pedig kellően lehűtve érkezett. Ezek pedig nálam külön jó pontokat érdemelnek. Bőven megvan hát az az öt pont a Kemencésnek!

Az étlap is csupa finomságot ígér. A mennyiség bőven elegendő. Az ízek nálam már nem annyira jöttek be. A vadasmártás édeskés, jellegtelen szósz, száraz, főtt hússal, és ezt a szalvétagombóc markánsabb íze sem tudta helyrehozni. A rostélyos a bőséges pirított hagyma alatt rágós maradt. A húsleves átlagos, bőséges mennyiségű sárgarépával és egy nagyobb darab májgombóccal. Estefelé megszólalt az élőzene, gitár és szintetizátor (? ) nem volt rossz, különösebben jó sem, nekem nem hiányzott, a helység önmagában hangulatos (különösen, ha még tűz is lett volna. . . ). Az árak átlagosak.

Az ételeket régies tányérokon, szolgálták fel, de az ételek már modern elrendezésben érkeztek. Minden nagyon finom volt. Mi hűvös időben voltunk, de kint elég nagy terasz rész is van. Csak ajánlani tudom mindenkinek.