Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum Hatvan

A Grassalkovichokkal kezdődik a dolog, az ország egyik leggazdagabb birtokos családja a török idők után, ugyebár ld. gödöllői királyi kastély,. . . ők építettek ide is egyet, de aztán ez már nem egészen ugyanaz, a Hatvany család is birtokolta, átépítette sokáig. Hatalmas park, aztán pusztulás, jött a történelem, a katonák, a város, a lakosok, mindenki lopott, széthordott, rombolt, amit bírt, aztán egyszer csak szándék született, hogy rendbehozzák. Jó, de mi legyen vele, benne? Lett nagy horderejű vadászati múzeum. A kastély gyönyörű, a preparált hullák nem annyira. Lövésem sincs, bár egy vadásznak nyilván van, hogy miféle örömöt okoz valakit/valamit sunyin meglapulva egy lesből távcsöves puskával megölni, hogy a fejének egy darabját kiakasszuk a falra. . . de ez régi erkölcsi vita, nem mennék bele, mert nincs vége. Tehát ezeket a termeket megnézheted vagy nem nézed meg, ha nincs kedved, én azért dokumentáltam az értékelés kedvéért persze, halakkal kezdünk, lent vannak az alsó szinten, élő halak is senyvednek az akváriumiokban, tavak, folyók halai. . . fent inkább emlősök, főleg a szarvasok meg az őzek járnak pórul, mert agancsuk van, igaz, nem bántanak vele senkit, csak egymást a párzási időszakban. Ha ezt végigsétálod, azért mégis csak irodalmi emlék a Fekete István meg a Széchenyi szoba, azért a letöbbünk életében meghatározó lehetett ez a a fajta gyerek- és ifjúsági irodalom, ami a felnőtt életre is erősen kihat. Itt, ebben a házban a természet pusztítása és a természet szeretete küzd, birkózik egymással. Hozzá vigyázban áll a sokévszázados történelmi múlt.

Grassalkovich Antal hihetetlen életutat járt be a saját tehetségének és a Habsburgok iránti hűségének köszönhetően: szerény köznemesi család sarjaként született 1694-ben, majd hatalmas birtokokat szerzett az ország Dunától keletre eső részein, jelentős állami pozíciókat töltött be, bárói, később grófi címet kapott, és Mária Terézia királynő bizalmasa is lett. Gödöllőn és Hatvanban kastélyt építtetett, amelyek a hazai barokk építészetben egy külön irányzat, az ún. Grassalkovich-típusú kastélyok elindítói lettek. Mivel nagy rajongói vagyunk a Gödöllői Királyi Kastélynak, Hatvanban is elsősorban az épületre voltunk kíváncsiak, őszintén szólva, a kitömött állatok látványa nem különösebben vonzott bennünket. Mint Magyarországon szinte minden kastély, kúria, ez is szomorú sorsra jutott a 2. világháború után, egészen odáig, hogy egyszer csak már életveszélyessé nyilvánították. 2012-ben azonban az a kormányzati döntés született, hogy a kastélyban a szinte végigmondhatatlan nevű Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum kap helyet, amely bemutatja a történelmi Magyarország vad- és halfajait, azok életterét, valamint a vadászat, halászat és a környezetet alkotó erdészet fejlődését. A copf stílusba hajló, késő barokk kastély felújítását és a park megújítását 2014 elején fejezték be, olyan színvonalasan, hogy a műemléki felújítás nemzetközi díjat kapott. Mint írtam fentebb, minket nem elsősorban a vadászati tematika vonzott ide, de azért azt örömmel fedeztük fel, hogy bár egy földszinti sarokba száműzve, de csöppnyi emlékhelyet kapott itt az akkoriban hatalmas sikernek számító, 1971-ben Budapesten megrendezett Vadászati Világkiállítás. És hát azt elismerjük, hogy a természettől egyre távolabb kerülő életünkben, de főként a gyermekek számára hasznos lehet a kitömött állatokkal történő szemléltető oktatás is. A múzeum tematikai célkitűzésének maradéktalan megvalósulását nem tudjuk igazolni, mert nem néztünk meg mindent alaposan, de például halakra nem emlékszünk. Lehet, hogy voltak. . . Nekünk inkább az állattörténetek ismert és máig népszerű írójának, Fekete Istvánnak és a nagy vadász, a múzeum névadója Széchenyi Zsigmondnak az emlékszobái voltak érdekesek. Korábban sosem hallottunk arról, hogy a múzeummá lett kastély előkertjében és hátsó, megmaradt kis parkjában hulladék anyagokból készült, ún. trash art szobrok mutatják be az ország nagyvadjait. Utólag olvasgatva kiderült, hogy ez nem is új dolog. Kicsit meglepődtünk ezeket az alkotásokat látva, de aztán elfogadtuk a látványt. Bár még nem vagyunk egészen biztosak benne, hogy tényleg itt van-e a legjobb helyük. . .