1848-as első felelős magyar kormány Kalocsa

Egy cukrászda mellett ülnek a nagyok, és talán fagylaltról ábrándoznak, ami az ő korukban talán nem is volt. Na, de egy ilyen kormány. . . amiben ilyen nevek vannak, hogy Eötvös, Kossuth, Széchenyi. . . megmondom őszintén, Batthyányi gróf kvalitásairól vannak a legkevésbé ötleteim. de ha ő lett az első magyar független miniszterelnök, akkor nem lehetett véletlen! Ezekről az emberekről az a hiedelmem, hogy nem csak nemzetiek voltak, hanem modernek is a korban, a simlis, tetű rizsporos-parókás királyoknak, uraságoknak a végét kongatta a kalendárium, valami újhumanizmus érkezhetett, a tudás, az értelem, az ember új hatalma az öröklött címek évezredes mocska után. Mondom ezt úgy, hogy ebben a kormányban is voltak grófok, de talán már az új idők küldöttei. Szépséges tett volt ez a próbálkozás, hogy kivívjuk a függetlenséget, lerázzuk az igát, tisztelhető emberek ezek itt mind! (az ismert belviszályok ellenére)

Az emlékmű felállítását 2010-ben fejezték be, ugyanis a szoboregyüttest nem egyszerre állították fel, hanem több év alatt: elsőként 2008. október 6-án, az Aradi Vértanúk Emléknapján Batthyány Lajos miniszterelnök ülő szobrát avatták fel, amely aztán a kompozíció középpontjává vált azáltal, hogy később körülvették őt kormányának minisztereit ábrázoló, posztamenseken álló mellszobraival. Mindez így leírva azt tükrözhetné, hogy megérdemelten kiemelt helyen láthatjuk Benedek György 2010-ben befejezetten felállított szoborkompozícióját. Valójában egy némiképp rendezetlen, gondozatlan és stílusában széteső belsőudvarnak érzékeltük inkább a környezetet, mint méltó térnek. Egyáltalán úgy vettük észre, hogy ott valami van, hogy fagylaltozás közben pár méterre tőlünk észrevettük egy bronzalak bokrok mögül kilógó lábait. . . Közelebb menve derült ki, hogy egy némiképp didaktikusra sikerült, csoportképi mondandót nem igen túllépő, mégis a maga szintjén látványos szoborcsoport rejtőzik egy fa mögött a sarokban. Pár lépésre innen Petőfi bumfordi mészkőfejét viszont le sem fotóztam. . .