Érdekes
2025. május 21.a párjával járt itt 45 Vannak helyek, terek, amelyek évtizedekig nem tudnak változni, jobbá lenni. Ilyen a Boráros tér is. Hosszú ideig munkába menet, jövet naponta jártam itt, akkor is ilyen volt, mint most, amikor szobrokat nézni mentünk el oda a párommal. Koszos, piszkos, lepukkant alvilág, kiűzhetetlen bűzzel.
Nem is szokás itt nézelődni, mindenki amilyen gyorsan csak bír, áthalad a gödrön. Mi viszont azért mentünk, hogy a téren két szoborkompozíciót tüzetesen megszemléljük. Elsőként természetesen, hogy időben tartsunk sorrendet, az általunk különösen nagyra becsült alkotó, Varga Imre 1983-ban felállított Borárus-szoborkompozíciójához mentünk. Amikor idetelepítették, akkor sem értettem, hogy lehet ebbe a pokolbugyra környezetbe szobrot, művészeti alkotást elhelyezni. Nem lesz ez a hely ettől sem, szebb sem jobb. Nos, azóta sem lett. Mi viszont most leültünk az egyik galambpiszkos padra, szembe a nagydarab, magabiztosan mindent, a Boráros teret is tűrő bronz borárussal, és csodáltuk nyugalmát. Meg azt is, hogy néhány méterre tőle, egy díszesen faragott oszlopfőn a nagyszentmiklósi kincs bikafejes ivócsanakjának felnagyított, stilizált mása látható. Jól van, értjük az összefüggést, hogy borárus meg egy régi ivókészség, csakhogy ez a borárus nemigen találkozhatott soha 20,5 karátos aranyból készült edénnyel. Akkor meg hogy kerül ide? Meg egyébként is. És ezzel el is jutottunk a ZigZag és Ugor kollégák által előbb és alább már tárgyalt problémához, hogy ugyan van-e köze a borárusnak a Boráros tér nevéhez. Mert végső soron más magyarázatot nem lelni arra, hogyan, mi okból is került ide ez a szoborcsoport. Ők arra jutottak, hogy nincs ilyen összefüggés, a tér egy hajdan jelentős városi potentátról lett elnevezve. Én viszont Popovics András helytörténeti honlapján azt találtam, hogy lehet ez másként is. A Budapesti Villamos Városi Vasút, a BVVV ugyanis a múlt század elején valamikor két járatot is üzemeltetett, amelyek egyik végállomása bizony a BORÁRUS TÉR volt. De ha így is volt, ha valamikor tényleg Borárus térnek nevezték is ezt a helyet, ennek a műalkotásnak akkor sem itt volna a helye.
Milyennek találod ezt az értékelést?
Érdekes
2025. május 21.a párjával járt itt 45 Nepomuki Szent János az 1300-as években élt, de a pápa csak több évszázaddal halála után iktatta a szentek sorába. Ezután viszont nemcsak Csehország védőszentje, hanem Európa egyes nyelvterületein a legnépszerűbb újkori szent lett.
Nem véletlen, hogy Terbócs Attila, néprajzkutató kitartó feltérképezéssel eddig mintegy 900, közterületen vagy közösségi térben álló Nepomuki Szent János-szobrot talált és dokumentált Magyarországon, legyenek azok magukban álló szobrok vagy nagyobb szoborkompozíciók fő- esetleg mellékalakjai. Az emberek sok helyütt kifejezett szeretettel viszonyulnak Nepomukihoz, nemcsak vallásos áhítattal vannak iránta. Így van ez a Tisza-partján Nagykörűben is. Minden bizonnyal Nagykörű első köztéri szobra az 1801-ben felállított, barokk stílusú Nepomuki, a tiszai révhez, ma inkább kompnak mondjuk, vezető út mellett, egyszerű léckerítéssel védve. Hol másutt is lenne a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentjének szobra, ha nem itt. A folyóval együtt élő, a folyó által szinte körbeölelt településen nem csoda, hogy szobrot állítottak Nepomukinak. A szobor és a főalak előtt térdeplő két gyermekangyal jórészt a szokásos ábrázolásban jelenik meg itt is. Mégis az egész műben érezni valami falusias, paraszti robosztusságot. A helyiek kötődését jelzi a műhöz, hogy a posztamens latin nyelvű felirata szerint a nagykörűi közösség állíttatta, tehát nem az egyház. Terbócs Attila leírásából pedig tudni, hogy az ezredfordulón az elhanyagolt szobor feje letört. 2008 és 2009 között a községi önkormányzat segítségével restaurálták a szobrot, melynek újraszentelésén tájékoztató táblát is elhelyeztek a szobor történetéről. A falu népe pedig minden évben a szent halálának emléknapja, május 16. környékén Nepomuki Szent János-ünnepet tart. Ilyenkor a kertekből tavaszi virágokat visznek a szoborhoz, szentmisén emlékeznek meg róla, és az ünnep látványos lezárásaként ún. fényúsztatást tartanak a Tiszán, amikor is sok-sok mécses fénye lebeg a folyó vizén. Az ünnepnapon sajnos nem tudtunk részt venni, de másnap, amikor a Nepomuki Körűi Piacot tartották, mi is ott voltunk. És megnéztük, körbefotóztuk a virágokkal megtisztelt szent szobrát.
Milyennek találod ezt az értékelést?
Érdekes
2025. május 15.a párjával járt itt 45 Egyre-másra hirdetik meg a galériák tavaszi aukcióikat, és nyitják meg az értékesítésre kínált művek kiállítását. Most a Kieselbach Galéria aukciós kiállítását választottuk megtekintésre, mert ott már elég régen jártunk. A netes katalógus szerint összesen 267 műre licitálhatnak majd náluk 2025. május 28-án a reményteli vevők.
Hogy ez több vagy kevesebb, mint általában az aukcióikra vitt művek száma, azt nem tudom. Mindenesetre a bemutató termeik falnagyságához képest mindenképpen túl sok a kifüggesztett kép. Nem az egésze, de a bemutató egy része jószerével élvezhetetlen, akkora helyenként a zsúfoltság. Egymáshoz legfeljebb a képek nagysága alapján, és nem stílusok, korszakok vagy az alkotók alapján lettek illesztve a művek. Mondhatni a padlótól a plafonig beborítva a falakat. Így aztán a lábunk előtti művekhez le kellene guggolni, a fentiekhez pedig létrát kérni, hogy szemmagasságból élvezhessük az alkotást. Nem tettük egyiket sem, néztük, ami nagyjából szemmagasságban van, mint az élelmiszerboltokban. Nagyon olyan benyomásunk volt, hogy itt most a mennyiségi szemlélet eluralta a minőséget. Meglepően sok az alacsony becsértékű alkotás, nemhogy 1 millió forint alattiak, hanem félmillió forint alattiak is bőven találhatók a kínálatban. Hajrá kispénzűek! Kevés kiemelkedő és ennek megfelelő magas kikiáltási árral indított kép van csak a kollekcióban. És a zsúfoltság miatt még ezt a kevés különösen kvalitásos festményt is alig lehet észrevenni. Egyedül a legmagasabb, 100 millió forintos kikiáltási árú és legnagyobb becsértékű Vaszary-kép, az 1938 körül festett Tengerpart strandernyőkkel című főmű van méltó módon megkülönböztetett helyen bemutatva. De azért mi így is ráakadtunk egy-két feltűnő szépségre, érdekességre. Például néhány meglepően idillikus Mednyánszky-vászonra. Kedvencünk azonban nem festmény, hanem egy mára jórészt elfeledett francia szobrász Dávid-csillagra állított Art deco táncos című, finoman kimunkált szobra lett. A Kieselbach Galéria most is fantasztikus katalógust jelentetett meg az aukciós művekről, alapos tájékoztatást adva azokról, kitérve sok izgalmas körülményre, kapcsolódó alkotásokra is. De éppen erről a kis szoborról alig valamit írnak, sajnos.
Milyennek találod ezt az értékelést?
Átlagos
2025. május 15.a párjával járt itt 35 Olasz étteremnek hirdeti magát a hely, és ennek megfelelő a kínálata is. Több mint harminc féle pizzát és tésztaételt láttunk az étlapon, de mi éppenséggel nem vagyunk ezek rajongói. Azért mentünk ebbe az étterembe ebédelni, mert útba esett a programunk során, és gondoltuk, csak főznek valami mást is, mondjuk szokványos húsételeket, ami nekünk is kedvünkre való.
Találtunk ilyesmit a menüben, de nem könnyű választani, ha például a Saltimbocca-t, az olasz gasztronómia egyik legismertebb fogását teljesen szakszerűtlen módon sertés karajból készítik! Végül Duplán hajtott sajttal töltött csirkemell rántva és Roston sült csirkemell, pármai sonka, mozzarella címen jelzett ételeket rendeltünk egy normál adag friss vegyes salátával. Az ételek köret nélkül egyformán 4500 forintba, a saláta 3250 forintba került. Nem volt ezekkel baj, csak éppen egy csöppnyivel sem voltak professzionálisabban elkészítve, sőt, mint amit itthon mi magunk is meg tudunk csinálni. Ebben az összehasonlításban pedig mondhatni sokba került ez az ebéd. Ami a hely hangulatát illeti: Próbálkoznak, van látványos pizzakemencéjük is, de valahogy hiányzik az egészből az olaszos lazaság, meg egy kicsit lelakott is.
3Ételek / Italok
4Kiszolgálás
3Hangulat
2Ár / érték arány
4Tisztaság
Milyennek találod ezt az értékelést?
Kihagyhatatlan
2025. május 8.a párjával járt itt 55 Nemrég nyílott meg Magyarországon az első Papilonia, vagyis pillangóház, lepkekert, Budapesten a Belgrád rakparton. Nehéz leírni azt a csöppnyi egzotikus csodavilágot, amelyet a látogató egy nagyváros közepén talál, amikor belép a zajos külső környezetből. Talán a fotóim segítenek, és másokat is arra ösztönöznek, hogy menjenek el, nézzék meg, élvezzék.
Hosszú évek óta reméltem, hogy sikerül újra látnom a Costa Ricában megcsodált azúrlepkét, ezért már rögtön megérkezésünkkor rákérdeztem, hogy van-e ilyen a lepkekertben. Megnyugtattak, hogy éppen most a legtöbb példány ebből van. És igen! Repkedtek körülöttünk ezek a szállongó, kékszínű ékszerek, akinek szerencséje van, egy pillanatra rá is telepszenek az emberre. Azt sem tudtam hová nézzek, hogy minél többet lássak belőlük, És természetesen a többi szépségből is. Közben pedig arra is figyelni kellett, nehogy megzavarjuk a hangosan csivitelő pintyeket vagy éppen a lábunk alatt fürgén szaladgáló néhány kis kínai fürjet. És mindezt trópusi zöldben, melegben és párában. Érdekes módon a párom másként reagált a helyre. Miközben én legszívesebben a pillangókkal szálldostam volna, és minél többet szerettem volna látni belőlük, ő a körbenézés után leült egy padra, és azt mondta, régen nem érzett ennyire megnyugtató környezetet, mint itt. Az ismertető szerint a budapesti Papilonia terét Jules Verne Utazás a Föld középpontja felé című regénye ihlette, ezért őserdőszerű, és elhelyeztek benne őslénykoponya-, illetve őslénycsontváz-imitációt is. Bevallom, mi nem olvastuk ezt a Verne regényt, mi inkább a gyerekek számára különösen vonzó dínóvilágnak láttuk ezeket a kiegészítő elemeket. De amikor mi ott voltunk, csak néhány külföldi család volt még rajtunk kívül, és úgy láttuk, az ő gyerekeiket is inkább az élő állatok érdekelték.
Milyennek találod ezt az értékelést?
Átlagos
2025. május 6.a párjával járt itt 35Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Az itteni beírások alapján választottuk ebédre ezt a helyet, amikor már tudtuk, hogy pesti programunk majd erre a környékre hoz bennünket. Szerettünk volna valami autentikusabban kínait enni, mint az egyforma gyorsbüfék egyenízű kajái. Beléptünk és valami éktelen hangos csattogást hallottunk a látványkonyhából.
Kiderült, hogy készül a nevezetes, a hely névadója Biang biang tészta, azt veri a mester teljes erőből a konyhai pulthoz, hogy nyúljon, puhuljon a tésztaszalag. Már ezzel felkeltették az érdeklődésünket, kezdeti tetszésünket is elnyerte a hely. Kicsi a beltér, de több asztalnál is ültek kínai vendégek, ami ugyancsak bizalomkeltő, ha ők is itt esznek kínait. A kedves fiatal pincér pillanatok alatt hozta a terjedelmes étlapot, és azon nyomban felajánlotta, hogy segít értelmezni a leírásokat, ha valamit nem értünk. Kértünk egy Biang biangot ropogós csirkével és egy Chicken shitake levest. Jókora adag volt mindkettő, de mert igazán ízletes ételek, bekebeleztük az utolsó falatig mindkettőt. Gasztronómiailag különösebben kifinomultnak nem mondanám a fogásokat, viszont valóban egészen más ízvilág, mint a kínai büfék taknyos trutyiban úszó édes savanyú, cípősz, nem cípősz ételei. Így mindenképpen érdemes volt itt egy próbát tenni. Többre azonban nem látjuk érdemesnek, mondjuk, hogy máskor is itt együnk. Pedig, pedig lehetne ez egy nagyon dögös hely is. Az ételekben mindenképpen, de a designban is már most benne van a lehetőség. De hiába, ha az ételekből hiányzik valami kis izgalmas plusz. Hiába, hogy szépek a lámpák, érdekes az üvegfalon át látni a konyhai műveleteket, ha közben a koszos sarokban félbevágott gázcső meredezik, ha a mosdó ki tudja milyen magasban leledzik, amihez ijesztően sötét lépcsőházszerűségen kellene felmászni stb. Valahogy így, nem úgy, ahogy most van.
4Ételek / Italok
5Kiszolgálás
4Hangulat
4Ár / érték arány
3Tisztaság
Milyennek találod ezt az értékelést?
Érdekes
2025. május 6.a párjával járt itt 45 Áll egy furcsa, fémmázas pirogránit oszlop Cegléd Kossuthra emlékező főterének egyik sarkában, a Református Nagytemplom árnyékában. Ha valaki nem olvas róla előzetesen vagy ott a telefonján, akkor csak találgathatja, mire kívánja emlékeztetni a nézőt ez az alkotás. Bár Kossuth Lajos portréja és Turin neve az oszlopon utal a történelmi kapcsolódásra.
A Kiegyezés után tíz évvel, 1877-ben vagyunk, oda kell visszamennünk, hogy megértsük az oszlop mondandóját. Amikor már enyhült a politikai feszültség a Monarchiában, de Kossuth városában még mindig állhatatosan őrizték 1848 emlékét, a ceglédiek Kossuth Lajost választották országgyűlési képviselőjüknek. Annak ellenére is, hogy tudták, a magyar forradalom kormányzója, a szabadságharc egyik szellemi vezére minden bizonnyal nem tér haza azok után, hogy 1851-ben másokkal együtt őt is jelképesen kivégezték Pesten, és nevét azóta is féli a császári hatalom. De a megtiszteltetés meg a remény és annak közvetítése fontosabb volt a józan megfontolásoknál. A képviselői posztra történő felkérést száz ceglédi polgár vitte el Turinba, a mai Torinó városába, Kossuth itáliai száműzetésének helyszínére. Nem jártak sikerrel. Egy erről az esetről szóló leírásban Kossuth ekként utasítja vissza a ceglédi atyafiak által közvetített felkérést:
Én osztrákmagyarrá sohasem leszek felelte keserűen. Még azért sem, hogy ily módon küzdjek a teljes függetlenségért. Elvtagadás árán lehetne csak hazatérnem, ezt nem tehetem. A "százak" azonban, majd később leszármazottaik később is megünnepelték az utazás évfordulóit, majd szövetséget is alapítottak "Turini Százas Küldöttség Múzeumbaráti Kör" néven. Az út 125. évfordulóján, 2002. január 24-én pedig felállították a Turini százak emlékművét. A mű egy ión fejezetű oszlop, miként a közeli református templom oszlopai is ilyenek, törzsén a száz küldött neve, felette Kossuth arcképe és Cegléd város címere. A neveket böngészve észrevettünk valami érdekesett: A tér közepén álló, 1902-ben felállított Kossuth-szobor mellékalakjai közül az idős apát egy valódi ceglédiről mintázta a szobrászművész, akit a helyiek csak Lédeci bácsinak ismertek. És az oszlop száz neve között szerepel egy Lédeczi János is 1877-ből. A kettő pedig lehetett ugyanaz a személy.
Milyennek találod ezt az értékelést?
Kihagyhatatlan
2025. május 3.a párjával járt itt 55 Monumentális, messziről, már az országúton vagy vasúton közeledő által is elsőre megpillantható épület a ceglédi Református Nagytemplom. Közép-Európa egyik legnagyobb református kupola temploma, Cegléd középpontjában, a Szabadság tér közepén áll. Olvasható az egyik ismertetőben.
Pontos megfogalmazás, mert azt mondja, hogy az egyik legnagyobb, és hogy a református kupolatemplomok között foglalja el ezt a kiemelkedő besorolást. De ha a legnagyobbnak tudott Debreceni Nagytemplommal hasonlítjuk össze, amely nem is kupolás templom, akkor éppen a kupola miatti légköbméterek számában nagyobb a ceglédi. Egyébként pedig, ha szembeállunk a ceglédi Református Nagytemplommal, azonnal két ugyancsak nagy és híres, ám katolikus templom, az esztergomi bazilika és az egri főszékesegyház jut eszünkbe, ami nem is csoda, hiszen mindhárom tervezője Hild József építész, a hazai klasszicista építészet egyik legnagyobb alakja volt. A szép formájú kupolát két alacsonyabb torony fogja közre, a tornyok között timpanon, amelyet négy ión oszlop tart. És bár vannak a homlokzaton egyéb díszítések is, összességében mégis puritán protestáns templomot érzékelünk magunk előtt és a magasba nézve. Az oszlopcsarnokba bekukucskálva láttuk meg Szegedi Kis István prédikátor, református lelkész emléktábláját, akinek, bevallom, korábban a nevét sem hallottam. Most utánaolvasva megtudtam, hogy 1545-től 48-ig szolgált a ceglédi gyülekezetben. Vagyis a hazai reformáció igen korai alakja volt ő, de működése természetesen még nem ehhez a templomhoz kötődött, hiszen ezt századokkal később, 1835-ben kezdték el építeni. Ám hogy mennyi ideig tartott az építés, azt a templom külső falán elhelyezett táblák alapján nem lehet megmondani, mivel ahány tábla, annyi befejezési év. Mindenképpen évtizedekben mérhető. Az épület kívülről tehát kifejezetten látványos, a klasszicista stílus egyik hazai szép példája. Hogy belül milyen, azt sajnos többszöri próbálkozásunk ellenére sem sikerült az évek során megismernünk, mert mindig zárva találjuk. Még a szépen ápolt kert is szigorúan zárva van, nem lehet ott sétálgatni. Talán egy ünnepi alkalommal vagy egy hangversenyre sikerül egyszer bejutnunk a templomba.
Milyennek találod ezt az értékelést?
Érdekes
2025. május 3.a párjával járt itt 45 Cegléd Kossuth városa, írják az egyik városi ismertetőjükben, de nem is kell ezt külön olvasni, legtöbbünk tudja. Kossuth Lajos 1848 őszi toborzó körútjának ugyanis első állomása Cegléd volt, ahol rendkívül lelkesítő hatású beszéddel fegyverbe, szabadságharcra hívta az országot.
A Szabadság tér közepén álló egész alakos Kossuth-szobor, sőt szoborcsoportnak is mondható mű egyúttal a később a Kossuth-szobrok specialistájává vált Horvay János szobrászművész első komolyabb alkotása volt. A szobrot 1902 szeptemberében, Kossuth születésének 100. évfordulóján adták át. Később már nem volt jellemző, hogy mellékalakok is kísérjék Kossuth alakját, mint ennél, ahol a szobor talapzatánál fiatal honvéd indul harcolni a szabadságért, akit idős édesapja búcsúztat szeretettel. Na de hát itt különleges volt a hely és az idő: Cegléden, az 1848 szellemiségét híven őrző településen, a centenáriumi évfordulón állították fel a művet. És fontossága abban is állt, hogy ez volt az első köztéri szobor Cegléden. Horvaynak összesen húsz Kossuthot ábrázoló szobra található az ország különböző közterein, de ez a ceglédi eljutott New Yorkba is: Olyannyira megtetszett a mű az ott élő magyaroknak, hogy megrendelték annak másolatát a művésztől. Innen indult hát a ceglédi Kossuth-kultusz, hiszen már Kossuth Lajos halála napján megszületett az elképzelés, hogy a korabeli megfogalmazás szerint emléket állítsanak neki ott, ahol egykor az ő lángszava megteremtette a néphadsereget. A ceglédi Kossuth-kultusz hagyománya pedig 2014 óta része az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti jegyzékének. Mi kifejezetten szeretjük ezeket a Horvay-féle Kossuth-szobrokat, hiszen a mi szülővárosunk főterén is áll egy, nem sokkal a ceglédi után avatták fel. Örültem volna hát, ha míves fotókkal mutathatom meg az eredetinek tekinthető ceglédi alkotást, de déltájban, amikor ott jártunk, éppen szembe sütött a Nap, csak oldalazva lehetett képeket készíteni Kossuth szobráról.
Milyennek találod ezt az értékelést?
Jó
2025. április 29.a párjával járt itt 45 Kora esti órán éheztünk meg Szolnok főterén, és mivel éppen közel volt, a terasza is hívogatóan hangulatos, leültünk itt az egyik napernyő alá. Nem volt sok vendég, a vacsora időszak még nem kezdődött el, gyorsan jött is a pincér. Majd utána sem kellett várnunk különösebben az italokra, ételekre.
A többoldalas, praktikusan lapozgatható étlapon meglepően sokféle ételt kínálnak, nem is néztük át az egész választékot. De arra mindenképpen érdemesnek látszik a hely, hogy máskor tovább ismerkedjünk a főztjükkel, mert, amit ettünk, az nem volt világrengető, de rendben volt.
4Ételek / Italok
5Kiszolgálás
4Hangulat
4Ár / érték arány
4Tisztaság
Milyennek találod ezt az értékelést?
332 értékelés / 34 oldalon
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.