raveno adatlapja

Ez persze egyáltalán nem gond, nézni is gyönyörűség őket! A fehér egy plüssállatka volt. Ha közelítettél megpróbált kitérni 1-2 centit, de ha már felvetted, boldogan hagyta magát. Na hát muszáj volt be kell látni, felkaptam a pamacsot, leültem vele. El nem menekült cserébe a vakargatástól úgy dorombolt, hogy az utcasarokról is hallatszott :) Két lány később felvette a kanapéra, ahol hanyatt vágta magát és elaludt hasvakargatás közben :)

Többnyire odajöttek a macsok játszani. Aki nem akarta, hogy felvegyem, hagytam. Ennyi a macska titka. Sokan értetlenkednek, hogy miért nem hagyja magát a macska simogatni? Talán azért, mert rászállsz és nem hagyod levegőt venni se. Muszáj megemlítenem egy érdekes motívumot (szerencsére ritka az ilyen): Volt ott egy olyan hölgyemény. . . Scannelte a macskákat rendesen, meg körözött. Amint egyet meglátott, felkapta és nyomorgatta volna. Fura mód az állatoknak nem jött ez be, így mindig szabadultak elfele. Elvitte a kis fehéret, de hát meglógott. Megint visszaszerezte, megint meglógott. Egy idő után felkapta, felrakta az ablakpárkányon levő kiságyba, na és akkor ott maradt. Áhítattal simorgatta a kisállatot, már már bálvány szinten. Kicsit olyan volt ez, mintha azt mondaná „Kifizettem a díjat, elvárom, hogy macskázhassak a pénzemért, ha tetszik ha nem”. Valaki elcsalta a szobaoroszlánt játékkal, a nő egyből ott termett, majd megállt a cicamászóka mellett, ahol látványosan buzerálta annak szöszeit és a „mikor szabadultok már fel cicuskáim” füstjeleket eregette magából. Mindezt egészen addig folytatta, míg a felvett cirmos idegesen elnyávogta magát, majd odakapott. Azt gondolom elég türelmes volt a jószág. A hölgy ekkor fizetett és távozott. Egy szó mind száz, a Damjanich utcai cicakávézót bárkinek ajánlom, aki szeretne eltölteni néhány órát egy valóban csendes és békés helyen 3 királyi szőrmók társaságában. Először csöngetni kell, majd a személyzet ajtót nyit, hogy véletlenül se szökhessenek ki a jószágok, ami nagyon nagyon pozitív! A sütik nagyon finomak, csak úgy, mint a teák és kávék!

Másik, amin kicsit megütköztem, hogy mennyire nem tartja be a hely a saját szabályait, pedig nem nehezek. Kapásból az első ignorálva van, miszerint 14 éven aluli gyerek NEM jöhet be (kivétel hétfőnként, de jelen esetünkben igencsak a hét vége felé grasszáltunk már). Másik, alvó makkához nem nyúlunk, bajszát nem pödörjük, farkából nem sodrunk kötelet. Ehhez képest a szemem előtt robogott oda egy alvó bolyhoshoz a töpli és persze büszke felmenője, hogy jól megnyunyorgassák szerencsétlen jószágot, aki most kivételesen, így öntudatlanul, édes álmából felrévedve hagyta magát. A macsik igen fásultak és unottak voltak a nonstop kunkorgatástól. Nyilván nem konkrét kínzásról van szó, a macska pedig elég határozottan kifejti nemtetszését,ha arról van szó, "de". . . Persze a vendég az első és szükséges, hogy máskor is betérjen, hogy elkölthessen pár hitvány pénzérmét, de a következetesség sem mellékes. Nem kell leordítani a vendéget, hogy lobogjon a haja, de meg lehet kérni, hogy a cica fáradt, kérem hagyja. Saját alaptapasztalat, ha a macska akar valamit, odajön. Ha kíváncsi és törődést kér, odajön; két cica is odajött hozzánk, majd ment is a dolgára, ha megelégelte. A fiúk nagyon aranyosak voltak mindettől függetlenül, bármikor álltak rendelkezésre, ha rendelni szerettünk volna. Mosolyogtak, udvariasak voltak, ami nagyon dicséretes! A cicafejet formáló csokis-pohárkrém pedig különösen finom volt!