Damjanich-emlékmű Szolnok

Szolnoknak volt vára, történelmi szerepe is volt, de mára aztán szinte nyoma sem maradt, most akkor építenek ide éppen a Zagyva partjára egy művárat. Hát ennyi pénz van, korlátlanul, bármire. . . Damjanich tábornok meg a lova hátáról nézi, hogy mit művelnek ezek. Az emlékmű koncepciója kicsit túlcsicsázott, túltolt, kissé lugasszerű, de kétségtelenül szép az egész, méltó emléket állít, talán stílusában is igazodik a népi elvárásokhoz. Hogy hogyan mentem be? Hát úgy, hogy baromi szemtelen, erőszakos turistaként figyelmen kívül hagytam az építési terület, idegeneknek belépni tilos táblát, a saját felelősségemre. A sárban becsúszkáltam, megcsodáltam, erre a Nap is hirtelen kisütött, az addig ólmosan borult égből, és megkérdezte, hogy jó így, jók a fények? Mondtam, hogy maradjon ott, ne mozduljon, süssön, és gyorsan csináltam 3 fotót. Egyébként ajánlom is mindenkinek. lássa csak a világ ezt az emlékművet!

Radnay Béla szobrász-tanár 1912-ben készült több alakos szoborkompozíciója az 1849. március 5-ei szolnoki csatának állít emléket, azt a jelenetet megformázva, amikor a tábornok vörös sipkásai élén bevonult Szolnokra. A diadalív felső részén a Kossuth Lajostól kapott katonai kitüntetés látható, amelyet Damjanich a Szolnokon aratott győzelemmel érdemelt ki. Szolnokot 1849. március 5-én Damjanich csapatai visszafoglalták, ezzel vette kezdetét a tavaszi hadjárat. A carrarai fehérmárványból készült négyalakos szoboremlékmű felállítása óta, vagyis éppen 110 éve változatlan helyen, elmozdítás, máshová költöztetés nélkül áll a Szolnoki Művésztelep szomszédságában, a Tisza és a Zagyva találkozásánál. Több mint egy századon át nagyszerű rálátás nyílott a szoborra, amióta azonban felépült 2020 májusa óta a használatba még nem vett Várkapu látogatóközpont, azóta Damjanich és emberei gazos háttérbe szorultak. A Várkapu és az emlékhely még meg sem épült, el nem készült kapcsolt részeinek átadása után nyilván a műemlékszobor környékét is méltóképpen felújítják majd.