Kérészek násztánca Szolnok

Érdemes összekötni a meglátogatását egy sétával a rakparton, ahol jelölik a városi védvonal és a korábbi árvíz magasságát is.

Pedig hát láttunk már halfarkú leányként sellő-ábrázolásokat, tudjuk, hogy a kentaurok emberi felsőrésze egy ló hátsótestéhez illeszkedik. Igaz, azok mitológiából előszármazott alakok, itt meg csak az emberek ősi szeretete kapott bronzalakzatot, amellyel minden évben várják ezen a vidéken a tiszavirágzást, a kérészek víz feletti látványos násztáncát. Talán a magas esztétika elvárásait is lehet esetenként kicsit enyhíteni, már ha itt erre tényleg szükség van. Nem tudom. Van a világban jó néhány nem kiemelkedő művészi minőségű szobor, amelyeket kifejezetten szeretnek a helybéliek és az odalátogató turisták, ezért váltak fontossá, helyi nevezetességgé. Most hétvégén a Tiszai Hal Napján azt láttuk, hogy gyerekek, felnőttek jöttek lelkesen a szoborhoz, azután is, hogy már lehalászták a körülötte lévő kis medence vizéből a Hal napi alkalmi halakat. Most minden rendben volt itt, tiszta volt a medence vize, a szobrot nem rongálta meg senki. A hangulat pedig nagyon jó volt. Ennyi.

. . és mindezt néhány óra alatt. Tulajdonképpen mi is ezt csináljuk, csak sokkal hosszabb időnk van rá. Meg mindenféle ideológiákat is gyártunk hozzá. De ők nem. Ők sűrítve leélnek gyorsan mindent. És aztán haleleségek lesznek. Még a haláluk is haszon másoknak. És amíg ezt elmondtam vagy leírtam, már sokkal, de sokkal jobban is szeretem őket. Tetszik ez a szobor. Elolvasva a róla szóló információkat, a kompozíció hányatott sorsát, ide nem fért, oda nem volt jó, szóval még ez is. . . itt meg, a folyóparton meg a híd lábánál pontosan a helyükön vannak. Örök szerelem, élet és halál.