Tordasi Élményfalu Tordas

de ott minden teremben valami vicces civil elfoglaltság volt, egyikben konferencia, másikban valami csoportos felnőtt játék. . . a harmadikban is ült egy csapat. . . kinéztem, aztán láttam, hogy egy sereg busz van a parkolóban, meg nagyon sok személyautó is. . . na, ahol ennyi ember ehet és elfér, ott talán még én is. Meg: jobbízű a falat, ha mindnyájan esznek. . . ilyeneket motyogtam magamban. Aztán sok mászkálás után végre találtam a vendégek között valami élő személyzetet, és aztán közölték velem, hogy csak nem képzelem? Most etettek meg 280 embert, elegük van az etetésből. . Na, hogy a mozgásszervi betegségek csapjanak le ide. . . morogtam. És így bosszúból kisétáltam és csak úgy, saját szakállamra megtekintettem a western-falut, minden jegy, regisztráció, hókuszpókusz nélkül. Sok gyerek volt benne éppen, iskolás csoportok valami szerepjátékokat játszottak, ilyen-olyan indián meg cowboy-nevű bandákban oldottak meg feladatokat, de leginkább csak lődörögtek, unatkoztak. A mai gyerekek már nem annyira western-rajongók. Szóval, van a területen fatemplom, pár indián sátor, western saloon, seriff-iroda, börtön, akasztófa, koporsó meg temető is. Gondolom, kevesebb látogató távozik, mint ahány jön. Végigsétálva, mindenhová bekukkantva azt gondoltam, hogy hármas, de aztán nem, ez mégis egy kuriózum, legyen inkább négyes. A derék EU ezt is finanszírozta nekünk, Összekeveredik a helyi népi sajátosság a western törekvésekkel, a helyi tájházat is beleaplikálták a mutatványok közé, az is ott látható, rá van írva, hogy a látogatása ingyenes, és így természetesen zárva is volt. És ezzel le is tudtam ezt a kis magyar vadnyugatot.

Volt aki banditának öltözött, mások indiánnak. A személyzet mindent megtett, hogy jól érezzük magunkat, hangulatos szobákat kaptunk, finom volt a vacsora és a reggeli is. Családi programnak is nagyon jó lehet, felnőtteknek és gyerekeknek is ajánlom.

Igazi vadnyugati hangulatot idéző kocsma, zongorával, korhű berendezéssel, és persze fogyasztani is lehetett, aki esetleg megszomjazna. Távolban indián sátrak, melyekbe természetesen bemehettünk. Zenekar szolgáltatta a country zenét, mely még jobban megalapozta a remek hangulatot. A belépőjegy mellé mindenki kapott egy "tordasi dollárt", amit később beválthatott különböző játékokra, vehetett is még mellé, ha kevés lenne, vagy akár haza is vihetett emlékbe. Tordasi dollár fejében ki lehetett próbálni a műbikát, a lövészetet, a kis templom szabadulószobáját, melyben logikai feladványok által lehetett kijutni, de persze senki nem maradt ott, kérésre kiengednek bármikor. Aranymosásra is volt lehetőség, melyben különböző színű kövek jelképezték az aranyat, és ha elég ügyesek voltunk, itt újabb dollárokat szerezhettünk. Jelmezkölcsönzőből is kaphatunk ruhákat, kiegészítőket dollár fejében, és ameddig a területen tartózkodunk, rajtunk is maradhat. A kölcsönzőben kedvünkre próbálgathatunk, és akár fényképészt is hívathatunk a szomszédos irodából, hogy megörökítse átváltozásunkat, de ezt már külön ki kell fizetni. Minden játéknál nagyon készségesek és barátságosak voltak a dolgozók. Kultúrált mosdó van a területen, mindenhol tisztaságot találtunk. Van az élményfalunak kalandpark része is, amit külön belépőjegy vásárlásával lehet igénybe venni. Kb. 3 órát voltunk a westernfaluban, amit nagyon hangulatosnak találtam, de szerintem még jobban ki lehetne használni a hely adottságait, még több játéklehetőséggel, programmal még több időt tudtam volna ott eltölteni.