Élmények első kézbőlGasztronómia, utazás, programok... Engedd, hogy inspiráljunk!
Jelenleg a gasztronómián keresztül szeretnének élmény üzenetet közvetíteni.
Nagyon letisztult mediterrán hangulatú hely. Főleg a fehér, és a natúr színek dominálnak. Az enteriőr egyszerre elegáns, visszafogott, klasszikus, mégis modern, egy jó adag misztikummal keverve. A jobb oldali fal hagyományos cserepekből van kirakva, pár kultikus tárggyal megtörve. Szemben a vakolatot mintha Isten keze játékosan körkörösen elsimította volna miközben játszott a kerámia asztalon, és gondolkodott volna, hogy mennyire legyen játékos, és nagy az a kör, amit rajzolni szeretne ujjaival. Balra a falfelületen sokat sejtető „karmikus indákból” álló grafikai ábrázolások varázsolják el az ember szemét. A ál mennyezet pergólákból áll, mintha a nap elől védene minket.
Részemről a sok fehér szín, még ha mindenhol szépen meg is van törve, és a szinte mindenhol fehér fény, még ha árnyékolva is van, picit hűvőssé teszi a helyet. Talán több meleg fényű fényforrást használnék, hogy (pláne télen) egyből melegséget érezzek, amint belépek.
A mosdó felé haladva a falon óriás táblákra rejtett üzenetek kísérnek lefelé a lépcsőn. Kifejezetten rejtélyes. Az ember legszívesebben megkérdezné minden egyes üzenet jelentését, mert egyiket sem magyarul írták. Pont ezért varázslatos.
A mellékhelyiséget mindenképpen meg kell említeni. Egyrészről teljesen érintésmentes (automata ajtó, automata csap, automata szappan adagoló automata piszoár, az angol wc nem tudom, hogy automata e, elfelejtettem megnézni, de akkor az vicces lenne). Na, de! Olyan szépen van kivitelezve, és olyan berendezése van, mintha az ember egy kifinomultabb fogadótérbe libbenne be. Vastag faburkolatok fehérre festve. Rózsaszín rózsák finoman a sarkokba rejtve szem magasságban. Nagyon kellemes enyhén parfümös, gyümölcsös, mégis mély, kicsit kellemesen bódító illat. A piszoárok üveglapok közé rejtett zsákanyag szerűséggel törik meg, és teszik valahogy nagyon természetessé, emberközelivé a helyet. Nagyon részletesen kitalálták. Már csak mosdó miatt is megéri bemenni. 🙂
A látványkonyha egyből szemben, ahogy belépünk, de egyáltalán nem uralja a teret. Inkább csak finoman megbújik, hogy jelezze. Igen, innen fogjuk megkapni a finomságokat az este folyamán.
Az ételek inkább fúziósak, mint a Görögök, amiket részben a tulajdonos utazásai ihlettek. Lássuk.
Előételnek kapunk egy vegyes tálat, amin van zöld humusz, kecskesajtkrém, muhammara, és padlizsán tatár.
A zöld humusz zöldborsóval van keverve. Picit száraz, szemcsés, enyhén földes jegyekkel. Összességében jó lenne, ha picit „nedvesebb” lenne.
A kecskesajtkrém kifejezetten krémes, közepesen testes. Nagyot könnyítenek rajta a zöldfűszerek. Egy jól elkészített sajtkrém, semmi több.
A muhammara (kápia paprikakrém) minimálisan darabos, ami jól áll neki. Kellemes, könnyű, már már légies, visszafogott fűszerezéssel.
A padlizsán tatár érdekes. Egyszerre jelenik meg benne a padlizsánkrém, és az apró darabokra aprított padlizsán érzés, ami tatár szerűvé teszi. Picit hiányolom a füstösséget belőle, amit a lángon lepirított padlizsántól kapunk, és ennek is alacsony a fűszerezése. Inkább naturalista fogás, semmit a
hely jellegzetessége.
Karfiol velouté, körtével, kéksajttal, és karamellizált mandulával - a velouté állagra tökéletes. Pontosan olyan, amilyennek lennie kell. Ízre inkább a tejes jelleg felé húz, a karfiol remek ízei kissé elmaradnak. A körte benne egy kompót szerű (kiderül, hogy sült), ami ha friss lenne, akkor sokat dobna rajta, és még egy kis textúra játékot is vinne bele. (A kéksajtot nem tudom megítélni, mert nem kértem bele, de biztosan jól működik hozzá így képzeletben.) A karamellizált mandulánál nemhogy karamell jelleget, de még pirítást sem éreztem. Pedig mind a kettő sokat dobott volna az élményen. Már csak maga egy enyhén füstös, sós mandula teljesen más szintre emelte volna. A leves közepén egy darabka tökéletesen megpirított karfiol darab ült. Remekül kiegészítette a fogást. A tetején volt pár levél citromfű, ami díszítésnek, és a szemnek kiváló, de sehogy sem passzolt ízben. Picit újra finomítva az este egyik legjobb fogása lesz.
Ratatouille fúzió + kacsamáj – érdekes. A tányéron „lecsó” krém, amin rajta botladoznak a ratatouille szeletekre vágott elemei, és a tetejét megkoronáz(ná) a kacsamáj. A krém az annyira semmilyen ízvilág, hogy sokat lehet rajta javítani, de ha már egy kis sót, és borsot adunk hozzá, az is sokat dob rajta. A karikára vágott zöldségek, ahogy toronyba vannak rakva, jól mutatnak, de a széle picit égett (belefér, sőt, szeretjük), ellenben az állaga olyan, mintha pépé lenne főzve. Inkább szétolvad a szájban, mint egy bébi étel, de semmit nem őrzött meg az eredeti állagából, pedig szerintem itt a
koncepciónak pont az lenne a lényege. Ízben itt is csak a zöldségek fakó ízét érezni, de mivel alapvetően annyira nem magas a minőségük, hogy önmagukban megállják a helyét, így egy kis fűszert elbírt volna. A kacsamáj körülbelül 1,5 centi vastag, és túl van sütve, de úgy igazán. Hogyha picit
vastagabb lenne, mondjuk úgy 2,5 centi, és a külseje szépen le van pirítva, a belseje pedig krémes marad, akkor tényleg megkoronázná a fogást. Összességében egy nagyon jól kitalált étel, technológiailag nem a legjobban kivitelezve. Elképzelhető, hogy csak azért volt, mert egyszerre legalább 20 embernek kellett elkészíteni, biztosan megy ez jobban is.
Borjúborda garnélával – na, kérem szépen. Megérkeztük oda, ahol szerintem az étterem is lenni szeretne. Ez a balkáni, mediterrán „surf and turf”. A hús tökéletesen van megsütve, a közepe rózsaszín, a széle szépen meg van pirulva, jó kérget kapott. Kellemes, enyhén zsíros része is van. Páratlan. A garnéla eszméletlenül feldobja, ráadásul a tálalásnál még a fejét is visszarakták, hogy véletlenül se veszítsük el mi sem. Köretnek francia rakott burgonya kerül. A burgonya egyszerre pirult, főtt, mégis van egy kicsit feszes állaga, és kérem szépen. A picit odakozmált tejszín olyan szintre emeli az egészet, hogy külön kérnék csak abból még egyet. Pláne, hogy bébi spenótot fonnyasztottak hozzá, ami nem csak színesebbé, de még ízesebbé teszi. És itt, végre, nem spóroltak a fűszerekkel, vannak ízek, amik meghatározzák az egészet. És jó!
Languszta afrodité, kaviráos mínima szósszal, zeller steaken – az étel illusztrálása elég jól sikerült, mert a látványkonyha vendégek felé eső részére a tálalás előtt kirakták a languszta páncélját. Hatalmasok voltak. Legalább 1,5-2 kilósak (,ha nem nagyobbak) lehettek élő korukban. A zeller steak tök jó ötlet, kár, hogy voltak benne picit fás részek, pedig törekedtek a jó állagra. A languszta vagy egy picit öreg volt, vagy egy picit túlment a készítésnél, mert nem volt meg az a részben ruganyosabb frissesség, ami mellett omlós, hússzerű az állat. Ízében rendben volt. A mínima szósz (ami valójában egy hollandi mártás), fekete kaviárral elkeverve. Nagyon ötletes, és kifejezetten egyedi. A kaviár íze nem nagyon érződött, annyira kevés volt benne. Hogyha egy picit többet (vagy esetleg nagyobb szeműt) tesznek hozzá, akkor már biztosan kiérezhető. A mártásból inkább a tojás sárgája volt domináns, a citrusosság nagyon enyhe volt. Fordítva jobb lett volna. Ez hamarosan a legjobb fogás lesz az étlapon.
Pedig nem vagyok egy édes szájú, és általában egy vacsora végén magamtól nem kérek ki édességet, inkább még egy előételt. Minden jó, ha a vége jó. Olyan desszerteket varázsoltak elénk, hogy eldobtam az agyamat! Első osztályú, top high end éttermekben is ritkán látni ilyen jó kompozíciót, ilyen remekül kivitelezve.
Csoki csokival – csoki mousse. Ízében, állagában is tökéletes. Nagyon magas minőségű csokoládéból készült, tetején egy kis fűszeres mascarpone „csók”. Mellette pedig házi „ferrero” kocka. Isteni! Ráadásul enyhén savas sárgabarack lekvárral öntik körbe, ami eszméletlenül jól áll neki.
Pisztácia variáció meggyel – az igazat megvallva nem vagyok egy nagy pisztácia rajongó, csak sósan, és pirítva. Mindig nehézkes étek lesz belőle, ahogy elkészítik. Itt nem! Lágy pisztácia mousse, mellette pisztácia krém, és egy roppanós pisztáciás süti. Mindegyik része könnyű, és légies. A pisztácia ropogós mennyei. A meggy szósz hozzá fantasztikus.
Levettek a lábamról. Egy kis technikai finomítás, és biztosan remek konyhát fognak vinni. A vendégszeretet olyan erős, és olyan figyelmes, amit kevés helyen érezni, pláne idegenként, ahol egyből barátként kezelnek.
Ezt a részt vártam a legjobban. Ugyanis minden vendég kap a vacsora végén, hazafelé, útravalónak, gondolkodni valónak egy „személyre” szóló üzenetet. Kis borítékban, szépen csomagolva. Annyira bájos ötlet, hogy már csak ezért is megéri kipróbálni a mínima bisztót. Egy apró, nagyon kedves figyelmesség, ami az utadon elkísér. Egy egész életen át.
Neked mi volt az üzeneted? 🙂
Szerző: M
(Nyitókép: mínima bistro)
