Ape Regina Budapest

A napi leves az egyik kedvencem, sűrű olasz paradicsomleves volt bazsalikommal, parmezán sajttal, csészényi adag, de az színültig téve, tűzforrón érkezett, majd a főétel bolognai spagetti, amely annyira nem volt átütő, de rossznak sem mondanám, s a menü része volt még egy pohár almaszörp is. Az étterem tágas, az első helyiség borbár hangulatú, míg a főterem szintemeléssel került kialakításra, ahol a pizzasütést akár szemmel is követhetjük. A svédasztal is úgy működik, hogy ha valaki pizzát kér, azt frissen sütik. A személyzet barátságos, de nem túl figyelmes, bár nem volt egyáltalán tele az étterem. Tiszta, kulturált, de nem jellegzetes, nem emlékezetes étterem a számomra.

Az étterem kellemes hangulatú, egyszerűen berendezett, a felszolgálók minden tekintetben kedvesek és nagyon figyelmesek voltak. A lasagne amit kértem, szinte ugyanaz volt, mint amit kint is ettem. A frissen sültek között tényleg kevés volt a választék 5-6 féle közül lehetett választani, és valóban kis adagot hoztak ki, de így lehetőség volt arra, hogy több féle ételt is meg tudjak kóstolni. Amit hiányoltam, a tengeri halak és herkenytűk, abból szívesen ettem volna, de amikor mi mentünk, nem volt belőle. Az olasz pizzáért nem vagyok oda, inkább a vastag tésztás változatot részesítem előnyben, de a kollégáknak nagyon ízlett. Én biztosan vissza fogok térni, mert ettől függetlenül elégedett voltam.

Érdemes időben reklamálni, mert nekünk pl 1 óra múlva kiderült, hogy sehol nincs. Tésztát / pizzát lehet kérni szinte bármennyit, de mi rengeteget vártunk rá, és volt amit el is kavartak valahova. Vasárnap főidőben 2-kor közölték, hogy a lasagne már elfogyott. A pincérek nagyon lassan térültek-fordultak, és egy fikarcnyi mosoly sem volt az arcukon. Szóval mi megállapítottuk, hogy ez egy melléfogás volt, először és utoljára voltunk ott. .

Maga az étterem kellemes hangulatú és a felszolgálók minden kétséget kizárólag figyelmesek és kedvesek. Bár az olasz gasztronómia az egyszerűségen alapszik, ez még nem kellene, hogy a fűszerek használatának mellőzését jelentse. Nehéz megragadni, mi okozott csalódást az ételekben. Semmi sem volt kiemelkedően finom vagy ízletes és arról sem voltam meggyőződve, hogy a kínálatért felelős emberek különösebb erőfeszítést fektettek volna a koncepció kigondolásába. Köztudott, hogy az olasz szereti a tésztát, de talán éppen emiatt végtelen variációt tud kreálni belőle. Mi inkább a bolognait ismerjük és a carbonarat, amikkel nincs probléma, de egy olasz ételekre specializálódott étteremtől többet várnék. Éppen ezért az alapárat (3990,- Ft ebédidőben, 5990,- Ft vacsoraidőben) túlzásnak érzem. Ha hétköznap valaki arra jár dél és 15 óra között, lehetősége van business lunch-ra betérni, ami barátibb, 2. 790,- forintos áron elérhető - kérdés, hogy néhány bruschetta, egy tányér bolognai vagy egy átlagosra sikerült pizza megér-e ennyi pénzt úgy, hogy egy pohár üdítő és egy kávé már ezen az áron felül fizetendő.

A saláta választék szintén szegényes. Nekem a Trófea ugyanilyen áron jobban megfelel, ott szélesebb a választék, és nem érzem magam feszélyezve - itt kicsit volt egy ilyen érzésem.