Asli Indonéz Étterem Budapest

Ebben az üzletházban már jártam régen, de akkor valami más volt még itt. . Szóval, szagot fogtam, rajta voltam a csapán, mentem le és egyre lejjebb, az étterem valahol a föld alatt van mélyen, de mit nekem, ha ma már megjártam a Szemlő-hegyi meg a Pál-völgyi barlangot is, és végül rábukkantam az étteremre. Egy régi pince dongaboltozata alá költözött az indonéz gasztronómia, mert nem ismerek sokat a városban. Nagyhangú csevej fogadott lent a helyiek között, valami ismerős társaság lehetett, muszlim nő gyerekekkel, meg valami férj is vele, szintén valami sapkában, aztán bejött egy újabb külsős hölgy is, és az ázsiaiak hamar megtalálták a közös hangot, én kívül rekedtem, a kissé angollal kevert hadaráson. Viszont a srác, aki kiszolgált, egy nagyon kedves, tényleg szimpatikus, magyarul tudó ember volt, akinek a segítségét is kértem, hogy eligazítana az étlapon. . . meg is tette. Nálunk nem olyan az ebéd struktúrája, mint nálunk, a leves is lehet külön főétel, és nincs ilyen leves, majd második evési sorrend. Ajánlatot kértem, majd ezek után a legjobb levest. Soto Betawi néven ismeri, aki ismeri, nem túl soká érkezett is, nem volt sem sok, sem kevés, éppen egy tál étel. És finom is. Marhahúsos. , zöldséges. Kedvvel ettem. Aztán rájöttem, hogy azért kéne még valami. . . megállapodtunk egy amolyan tavaszi tekercsnek megfelelő formulában, valami leveles tésztába hússzerű töltelék, mártogatási lehetőséggel. Ettől nem voltam elragadtatva. Nem volt semmilyen kiemelkedő íze, de ehető volt. Inkább kicsit unalmasnak találtam. Azt nagyon utáltam, hogy az evőeszköz a tartóból a hegyével áll ki, és mindenki ott fogja meg az utcai koszos kezével. . . ez így mínusz egy. Kértem valami tipikus, speciális indonéz italt, így a Martabak Telur után Bajigurt ittam, bonyolult elkészítése volt, babrált vele egy darabig a fiú, ez ugyanis kókusztejes gyömbéres kávé, És sokkal jobban ízlett mint az előző fogás, WiFi van a föld alatt, egyéb térerő nincs. Viszont a WiFi kitűnő. talán jobban éreztem volna magam, ha nem lettem volna ebben a hangzavarban annyira kívülálló és magányos. De mindenesetre érdekes, izgalmas hely, a hármas nem azt jelenti, hogy átlagos, mert egyáltalán nem az.

A magam részéről az indonéz konyháról nem sokat tudok, az ázsiai konyhák közül ők kevésbé futottak be hazánkban, mint mások (pl. kínai, japán, vietnami, thai). Ebédidőben kedvezményes ebédmenüt is hirdettek emlékeim szerint, de az étlapon ilyet nem találtam. A szakács, a tulajdonos és a teljes személyzet indonéz egy pincér hölgy kivételével. Az étlap alapján nem igazán sikerült elképzelnem a fogásokat, de kértem segítséget, bár ez sem pontosan ért célba nálam. A pincér ajánlására az Ayam Opor (2100 Ft) névre hallgató, izgalmasnak és különlegesnek tűnő jávai kókuszos csirke curryt választottam kókusztejjel, illatos lime levéllel, citromnáddal és galangallal. Ami érkezett, egy nagy adag fehér rizs, és külön tálban tűzforró, híg szaftban úszó inkább főtt, mint sült csirkedarabok egy nagyon visszafogott, szerényen ízesített lében. Az étlap teljes kínálatát nem volt alkalmam végigkóstolni, de ez a fogás, amit a pincér ajánlott, így feltételezem, hogy a legjobb fogások egyike közé tartozik, számomra inkább csalódást okozott, kulináris izgalmat semmiképpen. A beltér szépen kialakított, indonéz dekorációval, de mégis félhomályos, élettelen volt a hely. Egy pohár forró mentateával együtt 2500 Ft-ot fizettem. Bankkártyás fizetés lehetséges, kötelező szervizdíj nincs.