Cafe Frei - Arena Mall Budapest

Ezek után mit mondhatok, miután én hívtam oda? Örvendtem, hogy jónak ítélte a kávézásra kiválasztott helyet. Úgyhogy ez az élmény nekem csillagos ötös volt, egyébként egy chilis mangós limonádét ittam, nem volt rossz. A bécsi operatorta, amit ettünk nem ütötte meg az e helyen kóstolt édességet magas szintű átlagát, túl édes volt. De a limonádé, a kávé és a torta együtt abszolút benne vannak a 4 pontban az étel/ital műfajt tekintve. Vettünk egy Kávélapot is, 310 forintért az étlappal-itallappal egybeszerkesztett kávéújság ugyanis megvásárolható. Önkiszolgáló rendszerben működnek, hívószámmal, mint a postán vagy a bankban. A pultos mosolytalan, személytelen.

Nekem a Bp- i Arénás Cafe Frei a miskolci után csalódás volt, Miskolcon minden barátságos, és az ember azt érzi olyan jó, hogy itt van és hálát ad jó sorsának, hogy ott lehet, ezzel szemben az Arénában még a kávé sem volt olyan "pompázatos", nem is a kávé, hanem a kávén lévő tejszín (tejszínbe jó vagyok), borzasztó volt, az a fajta vajasodó- túrósan összecsapódó, s így a kávé sem csúszott annyira. . . a hely szelleme sem hasonlatos a miskolciéhoz, no de azért ennyire nem vagyok naív, nem is vártam el ugyanazt a kedves hangulatot, de azt gondolom, hogy a kedves, barátságos kiszolgálás- bárhol a világon elvárható lenne, az a helyzet, hogy itt az is hiányzott- fásultan, mosolytalanul, kedvetlenül kaptam meg a kávémat az itt dolgozó hölgytől. Úgyhogy gratulálok a Miskolcon dolgozóknak, és mi lenne, ha az összes Cafe Freiből oda küldenék tanulni a baristákat? Mondjuk az éppen Békéscsabán -remélhetőleg nem oly soká_ nyílóban a leendő ott dolgozókat is, melyet csabaiként már nagyon várok, remélem nem várok túl sokat, de szeretném, ha a Miskolci mércét elérné a szűk hazai(m) Cafe Frei is. Még egy észrevétel, az Arénába a vendégnek kell a mosatlant kivinnie egy arra kialakított polcos egységre- ezzel nincs gond, megérti az ember kicsi, szűk hely, nehéz mozogni az asztalok között- , de arra figyelhetne a nem mosolygós, nem vendégszerető személyzet, hogy ezeken a polcokon legyen hely- letenni a mosatlant.

Az Arena Plaza 2. emeletén lévő egységük - talán a pláza-közeg miatt - számomra az eddig meglátogatottak közül a legkevésbé volt hangulatos. Itt is a Libri könyvesbolt mellé települtek, a kávéházat a folyosóról közvetlenül nem is lehet megközelíteni, csak a könyvesbolton keresztül. Elég szűkös a hely, közel vannak az asztalok egymáshoz, kedvezőtlenebbek a körülmények, természetes fény/utcafronti ablak nincs. A kávékínálat megegyezik a többi Cafe Frei egységnél tapasztalttal, egy 36 oldalas színes magazinból lehet kiválasztani a számunkra szimpatikus kávéfajtát, tájegységet, ízesítést. Ezúttal Japán vizekre eveztem, és egy tokiói gyömbérhabot kértem málnakávéval, ami igazi különlegesség. Minden kávét frissen készítenek, a megrendelést követően. 2 külön pohárban szervírozzák, amelyet össze is lehet keverni (mint a japánok), de lehet külön-külön kanalazni is. Itt is a pultnál kell rendelni és fizetni, nincs kiszolgálás, hanem bekiabálják, ha elkészült, úgyhogy figyelni kell. A kiszolgálás kifejezetten undok volt, nagyüzemben készülnek a kávék, ez igaz, de erről mindig az a véleményem, hogy nem kötelező a vendéglátásban dolgozni, aki nem szeret emberekkel foglalkozni, az nyugodtan választhat más szakmát. A másik érthetetlen dolog az volt, hogy nem lehet fényképezni, pedig soha nem embereket fényképezek, most sem, hanem a kávékat, a dekorációt, aminek szerintem inkább reklám-ereje, hírértéke van. Az okát nem tudták megindokolni. A kávéra várva láttam meg a pultban a nemzetek sütijeit, elég kis méretű, háromszög alakú sütik 430 Ft-os egységáron. Nem tudtam ellenállni, mert nagyon jól néztek ki, kértem is egy operát (ez itt, mint osztrák süti szerepelt). A süti nem volt csúcskategóriás, mint az A table-ban vagy pláne a Desszert. neked-nél, de a maga nemében nem volt egyáltalán rossz. Az 5 szívecskét a kávénak adományoztam, a süti gyenge 4-es inkább.