Az egyik nő elment és lepucolt valamit az egyik ablakról. Egy srác egy létrán felmászott valahová nem tudom, hová. Aztán előkerült a csaposlány is, valahonnan kintről és kezelésbe vett. Sajátos habitus, sapka meg kapucni, de minden rendben is volt vele. Jókat értekeztünk a sörökről, aztán nyomott nekem ilyen-olyan kóstolót, én meg csak úgy, szabad szellemben minősítgettem. Próbaként, minden hitem ellenére, megkóstoltam egy adag cseresznyést, aztán még valami, de aztán ráküldtem a helyi brutálnak mondott IPA-t is. Aztán ültem és élveztem, ahogy a zsibbadtság lassan birtokba vesz. A lány néha táncolt valamit a tér közepén, mint egy hajlékony növény a szélben, aztán bekuckózott egy sarokba. . Amikor fizettem, úgy mafláztam, hogy akkor van itt valami szervizdíj vagy lehet-e rátenni a számlára és hogyan, ekkor tök ari volt, és azt kiáltotta. hogy igen, szeretem a pénzt! Jó, de mennyit, hogyan? Milliókat! - kiáltotta szenvedélyesen. Ez ezer más embertől talán visszatetsző lett volna, de itt nem, persze, ez Homo Sapiens viszony, ebbe belefér bármi. Amúgy, valami 1400 forint körül volt egy-egy adag (pohár) sör. Jó ez, jó hely, jó hangulat,. . .