Így kell elfogadni a helyet, amilyen most. Kicsit zavart, de csak egy kicsit, hogy csak kétszemélyes asztalban lehetett gondolkodni, Ketten voltunk. De számtalan hatfős asztal volt üresen kiváló helyeken, a kétszemélyesek meg mindig valami lehetetlen helyen vannak, az út közepén, a bejárat sarkán, egy kijáratban vagy a járdán egészen az úttest szélén. Öt nem szimpatikus asztal közül választottam a legülhetőbbet. Órákig voltunk itt, de a hatos asztalokhoz nem jött senki, szóval, nem volt indokolt ez a viszonylagos kényelmetlenség. De ezt abszolút feledtette is a személyzet kedvessége, tényleg, komolyan mondom,, az ültetéstől eltekintve párját ritkítja a hozzáállás. A hölgy rendkívül kedves volt, jött, szólt, kérdezett, étlapot elvitt vagy hagyott, ajánlott, én kitűnő békacombot ettem, kitűnő körettel, azután száraz fehér borral folytattam, pont jól illett hozzá, a cimbora halászlébe merült, majd vörösborral folytatta. . most így, utólag, minden kitűnő választás volt, órákig elborozgattunk, majd az egyik felszolgáló egy páratlan ajánlattal lepett meg minket, egy különleges új bort mutatott be, szerette volna, ha megkóstolnánk. . . már csak úgy, fizetés után. Nem volt rajta még az étlapon, mit szólnánk hozzá, mint borivó vendégek? És még el is csevegtünk a nedű mikéntjéről, második kortyáról, a Mátra aljáról. . . hát ez remek! Az idő késő este is szelíd ősz maradt, rövid kis séta a Duna partján, és indulás haza. . . Baksa-Sós Laci és Cseh Tamás, ott fent az égben zenélhettek tovább, őrizzük az emlékeket!
