Volt kétféle tésztaétel, négyféle hús, meg még desszertnek való is. Jól nézett ki a borzas szelet, tetején reszelt sajttal és uborkadarabbal, melyet körettel 1090-ért vesztegetnek. Ha nem pulykából lett volna, akkor tán meg is kóstoltam volna, még akkor is, ha ránézésre a bunda nem tartalmazott burgonyát, azaz helyi sajátosságként a rászórt sajt adta a borzas jellegét. Lányom persze megint rántott sajtot kért (csak nem beteg lesz? ), ezúttal tarhonyával (biztosan beteg! ) és kapott hozzá felárért tartármártást. Mivel a hely jellegéből adódóan műanyagországban járunk, a hozzá kapott evőeszközökkel sajnos nem volt képes darabolni, rám maradt a szeletelés megtisztelő feladata. Így meg tudtam állapítani, hogy ez is borzalmas mirelit, ráadásul valami áfacsalós, 12% tejtartalmú trappistából készült. Feleségem valami lasagne-t választott, azt mondta finom volt. Nem éppen szerény termetű személyem chilisbabot fogyasztott, az ehető kategóriából. Mindhárom mikrózva melegítve. Mivel az adag nem volt elég, ezért még egy adag mákosgubát kértem, melyet fiam is választott, csak ő főételként. Furcsa volt - mert nálunk nem szokás -, hogy hidegen tálalták. Kérhettünk volna hozzá vaníliamártást, viszont fahéjjal sajnos nem tudtak szolgálni. Maradt a porcukrozás. Az éttermi/étkezési procedúrából kiemelkedett a kiszolgáló hölgy kedvessége. Hagyta, hogy nyugodtan válasszanak a kicsik, elmondta, mi az amire ráböktek. Mivel viszonylag korán érkeztünk az asztalok tisztának tűntek, kíváncsi lennék a du. 2 órás állapotokra. Viszont az étterem részére biztosított tálcamennyiség nálunk elfogyott, hiszen tudják a kedves olvasók, a sok azonos helyen lévő étterem ugyanolyat használ, hogy a fogyasztás után ne kelljen válogatni őket. Az eljövetelünkig nem kaptak új adagot, így a vásárlók tálca nélkül vitték műanyagország műanyag tányérjait és evőeszközeit az asztalokhoz. Összességében a junkfoodnál valamivel jobbat kaphat az éhes száj betömésére az ember, de szeretném megérni, hogy legalább a frissensült a nevéhez méltó lenne.
