Jónás Craft Beer & Food Budapest

Bemegyek, köszönök, nem nagyon sikerült visszaköszönni. De azért került egy kurta kérdés, hogy mit akarok itt. Inni valamit. Itt mindig sokféle sör van, leginkább ismeretlenek, mondtam, hogy nem tudom, tanácsoljon egy Pils-típusút, és az jó lesz. A sokféle közül Pils-típusú nincs. Van ilyen ízesítésű, olyan ízesítésű. . . mangós például. Megadom magam, Istenem, hát akkor próbaképp egy narancsvirág ízűt. De csak pohárral - mondtam óvatosan. Ide leülök. Oda ne, az foglalt. Jó, akkor máshová. Ide szabad? Azután kihozta a sört. Itt olyan kedves volt régen mindenki. . . mi történt? Ilyen kurtán nyers kiszolgálást mivel érdemeltem ki? Határozottan taszító volt. -. . De még a sör! ! Jaj! Erősen bíztattam magam, hogy aki nagyon éhes a várbörtönben az a nyers patkányt is megeszi, és ha igazán szomjas, akkor a monarchia bakái még halott bajtársaik hősi vizeletét is megitták az olasz hegyekben, szóval, csak rajta! De nem! Így sem ment le, a pohár kétharmadával megküzdöttem, de tovább nem ment. Nem vagyok ehhez elég jó. Kifizettem érte az 1500 forintot, és siettem ellenkező irányba.

Hát ilyen jó az idő aktuálisan. Pultnálrendelés van, ki is van írva az asztalon, hogy miért. Gazdasági kényszer. Ok, pultnál rendelek. Nem kellenek hamburgerek, választom a rántott csirkemellet, alapból van hozzá hasábburgonya, meg kovászos uborka is, mondjuk ezt nem olvastam eléggé végig, így aztán rendeltem mellé coleslaw salátát is, ami egyáltalán nem volt rossz, csak nem passzolt a rántott húshoz meg a kovászos uborkához. Egyébként az étel kitűnően volt elkészítve, és nyilván nem is ezért jöttem ide, hanem inkább a sörválasztékért. De, hogy igyak egy jó sört, ahhoz azért előtte enni kell valamit. Szerintem. Csak úgy, üres gyomorra soha nem iszom semmit. A sörkínálat aktuálisan változik, ki vannak téve a táblák az ablaknál, hogy éppen mi van. Buta képet vágtam, de őszintén, mert nem voltam otthon ezekben a nevekben, mi, szegényemberek nem isszuk mindig a felsőbb tízezer italait, Mondtam kétségbeesetten, hogy legyen inkább világos és pils-típusú, erre lager sört kaptam, ami abszolút nem volt rossz, de attól még nem változtak meg a kedvenc sörömhöz fűzött érzelmeim, a hűségem töretlen. Viszont nagyon igényes, színvonalas hely ez, mindenféle szempontból, még egy ilyen városszéli szoclakótelepes környezetben is. Az ötöst és az ajánlást abszolút jogosnak tartom. És nem is drága, egyáltalán nem.

Zárt, fedett teraszuk télen is működik. Belépbe modern, letisztult, skandináv hangulatú beltér fogad, elég sok asztal nem túl sűrűn, így a különböző asztaltársaságok nem érnek össze, nem kell a szomszéd asztal csapatát túlüvölteni. A fő profil továbbra is a sör, amely 8 csapból folyik változó kínálatban, de lehet válogatni a számtalan üveges és dobozos sörből is, ha ez nem lenne elég. Magyar craft sörök a Reketye, a Brew Your Mind, a Horizont, a Viharsarok és a Fehér Nyúl sörfőzdékből is megtalálható. Mivel lesírt rólam, hogy nem vagyok egy nagy sörszakértő, kis kóstolóval támogatták meg a csapos fiúk a választásomat. A Löwolf KEG sörművek Hurricane smoothie ale lett az első találat (2 dl/ 1095 Ft),
Ebben az inkább csajos, fiatalos sörben a fanyar, savanykás és a selymes, édeskés ízek is megtalálhatóak, nagyon gyümölcsös, citrusos. Narancs, grapefruit mellett utóízként banán és vanília is érződik. A másik kóstolás a gyulai Viharsarok Indián Nyár söre, amellyel már több kézműves sörözőben találkoztam, és télen is lehet inni persze. Virágos, fenyős, citrusos ízjegyek jellemzik, ez is nagyon kellemes. (790 Ft/ 2 dl). Ezeket a söröket is lehetett kapni dobozos kiszerelésben is, nemcsak csapolva, többen elvitelre is vettek söröket. Ételek terén egy oldalnyi, rövid bisztrós étlapjuk van, sörkorcsolyák, mediterrán ízelítő, krém válogatás, illetve Smash burger, pulled pork, BBQ ribs mártogatóssal, grillsajt, gulyásleves mint klasszikus szerepel rajta többek között. Kötelező szervizdíj nincs. A mosdó tiszta, kulturált, új. Nagyon kedves, laza, de udvarias és figyelmes kiszolgálás.

Így is történt, a nyitás után három nappal náluk kezdtük 2022-ben a vasárnapi majálisozást. A választékot böngészve elsőként a kommersz multitermékek teljes hiánya szúr szemet és ébreszt nagyfokú respektust. A másik az italkínálat messzemenő igényessége. Itt nemcsak a sörök tartoznak a prémium kategóriába a saját hat sör mellett a kedvenc sörfőzdém, a szekszárdi Brew Your Mind három sörét tartják csapon hanem a borok és a töményitalok is. Ezek zömét sem fogjuk nagyáruházak polcain látni. Saját sörökről beszéltem, ugyanis a helyet a Reketye sörfőzde tulajdonosai működtetik. E főzde büszkélkedhet azzal, hogy ők dobták piacra az első magyar dobozos kisüzemi sört. Az újranyitott Jónásba kései reggelire tértünk be, így nem a meleg konyhát vettük célba. Egy házi szendvicskrém-válogatást kértünk. Sikerült megbeszélni, hogy mind az öt kencéből kerüljön a tálra egy adag, nem csak háromból, ráadásul nem számoltak fel a gesztusért plusz pénzt. S hadd szúrjam ide azt is, ha már az anyagiak kerültek szóba, hogy bár asztalszervízzel működnek, felszolgálási díjat nem számolnak fel, miközben egyre gyakoribb jelenség, hogy olyan helyeken, ahol az ember pultnál rendel s maga viszi az asztalhoz az italát, az itallapon feltüntetett árakhoz hozzácsapnak szemrebbenés és kérdezés nélkül 10%-ot. Emellett a Jónásban a kiszolgálás mintaértékű, kedves, szívélyes, gyors, segítőkész, a pultossal el lehet beszélgetni a sörökről, a kérdésekre adott válaszok hozzáértést éreztetnek, s őszinte lelkesedést, elkötelezettséget, illetve motiváltságot sugallanak. Lássuk a kencéket! Összességében mindegyik ütötte a mércét, finomhangolás leginkább a zöldfűszeres vaj esetében lenne indokolt, amit cseppfolyóssá olvasztottak, majd megszilárdítottak, így vajszerűségét elvesztette, inkább ghee-re hasonlított. (Az indiai konyhában előszeretettel használt tisztított vaj. ) A bátran megcsípősített, s egyébként is ügyesen ízesített guacamole-t jobban kedvelem rusztikusabban, darabosabban, a humuszt pedig krémesebbre turmixolva, de így is szerettük őket. A muhammara (szír paprikakrém) ízre kiválóan sikerült, a padlizsánkrém témájában nem alibiztek, mint annyi helyen, a műfaj remeke volt ez az alkotóelem ízre, állagra egyaránt. Csúcsminőségű kovászos kenyeret adtak mindehhez, amit kérésre utánpótoltak, ez sem jelent meg számlán. A tányéron főként dekorációs funkciót ellátó zöldborsóhajtás mellett némi Maldon só és egy félbe vágott Birds Eye chili is helyett kapott. Megtudtuk, hogy a kenyeret az egyik kézműves pékség nekik készíti, de tervben van, hogy maguk süssék a kenyeret is. Három sört kóstoltam mindehhez az India Pale Ale (IPA) stílusirányzat alfajaiból, név szerint Heavy Mommyt, Horny Ponyt és Bright Future-t, ezek minősége megfelelt felfokozott elvárásaimnak. Társaim tejeskávét ittak, ők is dicsérték a maguk italát. Megkóstoltuk a két desszertet is. A meggyes-mákos tarte ötletes édesség, valójában jó ízű, kissé tömör máktorta meggyhabbal, -lekvárral és -coulis-val. A nevén jó lenne változtatni, annál is inkább, hogy többet ad egy hagyományos tarte-nál. A pohárban felszolgált édesmorzsás sárgabarack-mousse könnyed, finom. Kiemelkedő élményünk volt a Jónás, azóta sört inni voltam még vagy kétszer, háromszor.