László Cukrászda Budapest

Hogy fokozzam, 8-9 év elteltével még mindig teljesen ugyanaz itt minden. Vagyis talán annyi, hogy a korábbi textil terítők eltűntek már az asztalokról. Még a sütemények többsége is szinte ugyanaz a sortiment, mint 2016-ban. Én alapvetően a tradicionalizmus híve vagyok, de azért nem ilyen formában gondolok rá. A vendéglátásban azért pozitív, ha képes a tulajdonos/üzemeltető haladni a korral, fejlődni, megújulni. Én ennek itt semmi nyomát nem találtam. Most is egy üres térbe érkeztem, a pultban nem volt senki, nem fogadták, nem várták a vevőket (érdekes, az évek alatt ez sem változott). A hátsó sütöde részben jött ki kis idő múlva egy idősebb férfi, addigra már kitaláltam, hogy mit fogok kérni. Egy Rákóci túróst (810 Ft). A sütemények átlagos árúak, nem olcsóak, az ár-érték arányt, minőséget, alapanyagokat tekintve pláne nem az. Nincs kötelező szervizdíj, viszont szerviz sincs. A pultról én vittem el a süteményt, szalvétát az asztalon találtam. Fel sem merült, hogy pl. az asztalokon vagy a pulton lett volna kitéve víz kancsóban, vagy egy pohárban is adhattak volna a sütemény mellé, de szóba sem került. A sütemény kommersz volt, túrót csak nyomokban tartalmazott, kb. semmit. Friss volt és cukorszirup ízű.

Máris módosítottam a tervemen, mert eredetileg sütizni akartam, szóval, akkor ebből birsalmasajt lesz! Volt sötétebb, meg világosabb. Ld. kép. Mi a különbség? Hát az egyik jobban, a másik kevésbé. És ez most Hitler-szalonna vagy nem? Nem, ez birsalmasajt. Szóval gyümölcssajt. És mi a Hitler-szalonna? Hát, gyümölcssajt. Szóval a Hitler-szalonna, az gyümölcssajt, a birsalmasajt is gyümölcssajt, de a birsalmasajt nem Hitler-szalonna. Úgy van. Hanemhát? A Hitler-szalonna az keményre van főzve, sűrűbb, masszívabb. Én meg úgy emlékszem hogy az oviban ettük, és tulajdonképpen lágy volt és puha, azaz kenhető. De ezen nem vesztünk össze. Kértem egy adagot, meg egy üdítőt és emlékezve a boldog békeidőkre. . . (Hitler meg a béke? ? ? ) Szóval, emlékezve a régmúltra elkanalazgattam egy ódonnak tűnő kávéházban, cukrászdában, de azért közben elhatároztam, hogy errejárok majd megint egyszer és azokból a retró sütikből is falok majd fel néhányat.

Üres hely, talán valami járvány, földrengés és elhagyták a lakók. De némi ácsorgás után csak előkerült hátulról valaki, és megkérdezte, mit szeretnék? Kifejeztem vágyamat egy gesztenyepürével kapcsolatban. Az alkalmazott megértette és elment hátra készíteni egyet. Nem túl soká el is készült, pohárkában kaptam, Kértem hozzá (ha lúd, legyen kövér. . . ) egy hosszúkávét is, valami tejszínnel. Ez is elkészült. Fizettem kártyával, borravalót is adtam, aztán sajátkezűleg felszolgáltam magamnak a másik helyiségben lévő asztalra. Ezt nem fizette ki nekem senki. Itt is retró, vintage, de valahogy valami hiányzott. Talán az élet innen. Közepes minőségű gesztenyepüré, közepes kávéval. Kicsit eklektikus üzletbelső. És ami kicsit. . . nem is kicsit elvette a kedvem: a kanál a kávéhoz koszos volt. Mosogatásfoltok is volta rajta, meg apró barna, korábbi kávéktól való foltok is a nyelén. . . nem is használtam. A székről is úgy söpörtem le magam előtt valami kis morzsa- vagy szemétfélét. Semmi nem indokolta, a forgalom biztos nem, mert én voltam egyedül vendég végig az üzletben.

Szintén jól ismert és bejáratott sós és édes kimért aprósütemények (hasé, pogácsa, sajtos masni), és a késő őszi szezonban birsalmasajt is kapható. Előrendeléssel karácsonyi kalácsot és kuglófot is lehet rendelni, melyek évek óta a ház saját receptjei alapján készült specialitásait. Egy mogyorós mignont ettem, ami mindössze 200 Ft-be került. Nem volt kiemelkedő, a külső cukormáz túlságosan tömény és édes volt. Kényelmes kerek asztaloknál lehet helyben enni, melyeket csíkos zöld abrosszal borítottak (igazi textilből, végre nem műanyag).

Nem lenne ellenemre, hogy egyszer beüljek ide valami csokis sütire, az sok mindent elmond egy cukrászdáról.