A pult 3 részre van osztva, jobbra a sütemények, cukrásztermékek, középen a legszélesebb sávban a péksütemények, édesek és sósak, majd bal oldalon a szendvicsek. Amikor ott jártam a szendvicsekből mennyiségre sok volt, dugig volt rakva a pult, de sok egyforma volt közöttük, szalámis és sonkás fajták, fodros salátalevéllel 500-650 Ft közötti árfekvésben. Érdekes, hogy ezek a szendvicsek nem ugyanolyanok, mint amelyeket a Hollán utcai pékségükben hetente többször látok és szoktam is venni, a leggyakrabban reggelente oda szoktam betérni friss pékáruért. És az ottani kiflis szendvicsek 100-150 Ft-tal olcsóbbak. Fura, pedig elvileg egy cég. A sütemények között nem találtam semmi izgalmasat, régi vágású, kicsit retrós hatású és tömény kalóriabomba volt szinte mindegyik: 3 féle mignon vastag cukorkéreggel, isler, linzer, többféle fánk. Mivel inkább édességre vágytam s nem péksütire, így végül a már többször bevált barackos-túrós piskóta mellett kötöttem ki (225 Ft), ezt választottam. A pultban hárman szolgáltak ki, közülük a fiatal férfi volt a legkedvesebb, segítőkész, gyors, ő megszólította a vásárlókat, miközben a 2 hölgy csak passzívan kiszolgált. Úgy tapasztaltam, az elviteles Julius Meinl kávé itt is igen népszerű, ár-érték-minőség arányban szerintem kedvező. A kávét viszont tényleg minden Lipótinál ugyanolyannak találtam, pedig már több tucatszor ittam náluk. Annyi negatívumot azért megjegyeznék vagy legalábbis óva intem a hirtelenkedőket, hogy mindig tűzforró szokott lenni náluk a kávé, szóval csak óvatosan kortyolni!
