Az összetétel: mandulás pisztráng, csirke cordon bleu, hátszín érmék, fokhagymás tarja, grill zöldségek, rántott hagymakarikák, pesztós jázminrizs, szezámmagos burgonyakrokett, házi csalamádé és friss saláták. Plusz díszítésként paradicsom, alma, narancs. Felsorolni is sok, két embernek megenni pedig lehetetlenség. Mert az ajánlat neve ugyan Családi bőségtál, és a mennyiség elég is lenne egy négytagú családnak, viszont a bónusz két személyt jogosít fel a fogyasztásra. A tál hatalmas és guszta, minden rajta van, ami az ajánlatban szerepel (ez is ritkaság. . . ), és minden frissen sült, nagyon ízletes. A mennyiséget látva rögtön tudjuk, hogy a fele hazajön velünk, így azon az alapon állunk neki az evésnek, hogy mi az, ami másnap, hidegen vagy melegítve is jó lesz. . . Ahogy körülnézünk, látjuk, hogy a legtöbb asztalnál a külföldi vendégek is hatalmas adagokkal birkóznak, pedig ők biztosan nem a spórolós, kuponos fajtából valók. A pincérek általában ezeket a tálakat ajánlják, és szerintem nem szép dolog ilyen mennyiségeket megvásároltatni a vendégekkel, mert úgy látom, sok marad a tálakon. Ezek későbbi sorsára próbálok nem gondolni. A mi ételünk minden részletében friss és kifogástalan volt, nem tudok és nem is akarok elméleteket gyártani. Az étterem kívülről elég jellegtelen, a bejárata elvész az üzletek között. A figyelemfelhívó dekoráció az emeleti ablakokra került, csak a túloldalról, véletlenül veszi észre, aki az eget nézi. A belső tér dekorációjára nem találok magyarázatot. A hatalmas Welcome feliraton csak mosolygok, a Magyar Ízek Magyar Házában nem valami stílszerű. De legalább a szalvéta magyaros. Egyébként a terem egy szélvihar utáni őszi erdőre hajaz, kopasz faágak mindenhol, nem tudom mire vélni. Még ha a budai hegyekben lenne, vagy valami természetközeli nevet tudtak volna kitalálni az intézménynek, lehetne rá valami erőltetett magyarázat. De a Váci utcában kissé nevetséges és érthetetlen. Az ételek finomak voltak, a pincérek udvariasak és gyorsak. Az italok árából is 30 % engedményt kaptunk. A bőségtálból kétnapi ebédünk megvolt. Panaszra semmi okunk, de mégsem vágyunk vissza.
