Amúgy a kiszolgálás lényegében az ételek felszolgálására szorítkozik, a rendelésfelvételre nem. Az telefon történik, étlap sincs, csak egy QR kód az asztalon. Magyarázhatnak bármit, vélelmezhető, hogy az ötvenes-hatvanas-hetvenes években születettek többsége mindig idegenkedni fog ettől a rendszertől, persze azok, akik ebben szocializálódtak és nem esik ki a telefon kezükből egy pillanatra sem, szeretni fogják e személytelen, de gyors és hatékony rendelési módot. Izgalmas, nem kis részben szecsuáni fogásokat kínálnak, határozott, markáns ízekkel, nem spórolva a chilivel s a nyelvzsibbasztó szecsuáni borssal. Szerepel az étlapon többek között Chengdu stílusú sertéskörömleves, darált húsos padlizsán, vegyes sertésbelsőség uborkával, sárgarépával és bambuszrüggyel, paradicsomos marhaszegy, fekete kacsaragu, hogy párat említsek azon ételek közül, melyek megdobogtatták a szívemet. Az italfront szegényessége a gyorséttermi láncokat idézi, igaz, hogy ennek a helynek is van gyors-jellege, percek alatt érkeznek ételeink, melyek viszont ellentétben a junk food-láncok borzadályaival igazi kulináris kalandot ígérnek. Visszatérve az italtémára Heinekent csapolnak, tartanak még Tsingtao-t palackban, kínálnak dobozos gyógynövényes teát, egy szénsavas tejes-joghurtos italt, alternatív növényi tejeket, ásványvizet, kommersz üdítőket és egy rizsalapú 52%-os párlatot. Három fogást rendeltünk, úgymond kötelező volt megkóstolni a snack-rovatból az egyetlent, melynek csípősségi fokozatát három chili-jellel fejezték ki, éspedig a Mak Luo fűszeres marhahússalátát. A jellegzetes fűszerezésű lében főtt marhahússzeletek teljes mértékben meggyőztek, nem spóroltak a konyhán sem a chilivel, sem a zöld korianderrel. Amúgy azt írják róluk, hogy minden pikáns, de leginkább csípős, ez akár igaz is lehet, nekünk mindhárom fogásunk mellett ott voltak a chili-ikonok. Ha valahol sertésbelet látok étlapon, nagy eséllyel megrendelem. A Mak Luoban sem hagytuk ki, a többi ételhez hasonlóan agyagedényben érkező zöldséges sertésbél nem maradt el az előzőektől. Harmadik fogásunk egy egyre több helyen kapható csungkingi specialitás, a Mao Xue Wang volt, amit bugyogva hoztak ki, természetesen agyagedényben. A fűszeres, koncentrált bő lében kacsavér, százrétű pacal, csirkehús, rizstofu, löncshús. Hogy az utóbbi minek bele, ne kérdezze senki, de nem tudta elrontani az összélményt, ami frenetikus volt. El is határoztam, hogy ezentúl úgy fogom vadászni ezt a fogást, mint a halászlét, a haltepertőt és a pacalt. Remek élmény volt, visszavágyunk.
