Ma meg egy vacsora. . . cimborával, akivel néha váltott jó helyeken eszünk, ma a Mazel Tovra esett a választásunk. Hogy ne cifrázzam, előre lerendeltem a helyet, rendkívül barátságtalannak éreztem a válaszlevelet, rendben. várnak, de vegyem tudomásul, hogy csak két óra hosszat vehetem igénybe a helyet, és negyedórás késésnél többet nem tolerálnak. . . nocsak, nocsak, de nagy arcunk van! - mondtam magamban. Így aztán kb. 18 óra előtt 5 perccel mindketten odaérkeztünk eltérő irányokból, be akartam menni, de lekapcsoltak, hogy nem úgy van ám, itt kell a kapuban sorban állni, mint a Lenin-mauzóleumnál, aztán majd jön érted kolléga, és úgy. nem mászkálunk itt csak úgy össze-vissza! Hát jó. Lány jön, helyrevezet. Pocsék helyre, majdnem a bejárat elé, a pult mellé szorosan, egy nyomoronc kis asztal. Vágtam is az arcokat rendesen. Valami más nem lehet? De, menjünk, nézzük. . . volt is, a belső teremben a sarokban egy sokkal kellemesebb, barátságosabb hely. Másik lány jön, igazán kedves, mit kérünk? Mondtam, hogy nem is kell nagyon nézelődnünk, a neten kinéztem/kinéztük a séf ajánlatát, azt kérjük. Előételt vagy levest? Nem. Előételt ÉS levest. Ebben a sorrendben. Aztán majd a másodikat. De mi ebben a furcsa? Van a séf ajánlata. Fent van a neten, meg papíron is az asztalon. Előétel, hozzávaló bor. Leves, hozzávaló bor. Majd második és ugyanígy tovább. Vagy ezt így nem lehet? De, tulajdonképpen lehet. Hát akkor mi a furcsa? Hogy még soha nem kérte ezt így végig nála senki. De hát azért van, nem? Így van összeállítva. Így kérjük. Szóval, valahogy így kezdődött. És a jó, ami ezután jött azért sokkal, de sokkal jobb volt. Nagyon jó a kiszolgálás, a látszólag barátságtalan kezdeti vendégfogadás ellenére. Jöttek az italok, jött a borom, az előétel füge, édesburgonya, tahini, villányi rozéval, kiváló! A leveshez nem kértem bort, a paradicsomleves csicseriborsóval szintén pompás, nagy találat! A fűszeres bárány húsgolyók nem annyira lesznek a kedvenceim, nagyon szoftos íz lett ebből, valami karakteresebbre vágytam, de magasminőségű, kifinomult ételremek volt, elismerem! Kis idő még beszélgetni, aztán megiszogattam a vörösboromat közben, és kikértük a desszertet is, (barack, pisztácia, rózsavizes rizspuding) nagyon jót tett még a végére. A hozzávaló tokaji bor már csak a kedv nincshovatovább fokozása. Szerintem nagyon jóllaktunk és nem akármivel. Közben meglepetten láttam, hogy mennyire benépesült a hely! A félig romkocsma, félig étterem szedett-vedett valami széltében-hosszában megtelt, hétközben, nem turistaszezonban, csak úgy. Időnk lejártakor azért nem hajtottak ki bennünket, üljünk csak nyugodtan tovább, de elég is volt ez az idő, szép komótosan, kényelmesen felkerekedtünk. A számlában benne van a szervízdíj is. Az utcán meg csak néztem tátott szájjal, hogy 30-40 méteres sűrű sor áll a bebocsátásra várva az év egyik lehidegebb napján a járdán.
2023. február 7.barátokkal járt itt
2016. szeptember 11., csoporttal járt itt
