Tegnap este ugyan már ettem, mert a Bártfai Vendéglőben osztályon felüli libacomb volt, döbbenetesen finom köretekkel, édesburgonyával, sütőtökkel és befőttekkel, hát ma meg gondoltam, rápakolom azt a bizonyos libamájas burgert is, hogy ne hagyjon el a szerencse, meg a libák. A Lurdy ház sokszor kihalt, csendes, most viszont szombat koradélután van, a fél Tiszántúl itt van, a tájszólásokból ítélve. Eléggé kiműveletlen emberhad, mindenfelé kosz, maszatok, otthagyott tálcák, papírszemét a földön, de jönnek rendületlenül, azok is leülnek elfoglalni a helyeket, akik nem is esznek, csak elfáradtak a vásárlásban. A Mekinél meg áll a sor. De szerencsére kijönnek lelkes bentiek és sorállás közben is előre felveszik a rendelést, adnak sorszámot hogy majd ezzel lehet. . . ennek ellenére, hogy sorszámmal érkeztem a pulthoz, a libamájas termék gondot okozott, addig várni kell, valahol a pult szélén szorongani, közben mások meg sorban kapják meg a sokkal egyszerűbbeket. Na, úgy kell nekem Márton nap. . de kivártam, megjött. Még üres helyet is találtam, ahol nagyon ügyesen a nadrágomra, majd a cipőmre is folyattam a papírból kicsöpögő zsírból, de azért ettem tovább. És végül is, nem rossz ez. Talán el fog telni most egy darabig egy hosszabb idő, mire újra idekívánkozom.
