Padthai Wokbar - Mammut Budapest

Jókora, tágas helyiség, sok normál magasságú asztallal, nem kell kényszerűen feltornászni magunkat a bárszékekre. Igaz, mi délután 4 óra körül voltunk ott, amikor kevés volt a vendég, de a férőhelyek száma alapján azt hisszük, itt ebédidőben sincs olyan probléma, mint ami a Nyugati pályaudvarral szembeni üzlethelyiségükben rendszeres: Egyes vendégek befészkelik magukat a kényelmes alacsony asztalokhoz, és órákig ott élnek klubéletet, ott dolgoznak a laptopjukon stb. És kérésre sem adják át az asztalt annak, aki csak ebédelni szeretne a pénzéért. Mondjuk, ezt a problémát az üzletvezetőség kellene, hogy valamiképpen rendezze. . . Ebben az étteremben viszont, itt a Mammut II. -ben még egy kis játszósarokra is van hely a gyerekeknek. Lehet, hogy mostanában belsőépítészeti megújulás volt a Padthai éttermekben, vagy speciálisan ez már korábban is ilyen volt, mi tegnap láttuk először a dúsabb dzsungelesítést jelentő díszítéseket, és igazán hangulatosnak találtuk. Megjelentek a kínálatban a stílusukhoz illő és megvásárolható kis kabalafigurák, lakásdíszek, hogy aki szeretné, hazavihesse ezt a hangulatot. Mi csak a szokásosan ízletes ebéd emlékét hoztuk magunkkal, ami a legfontosabb.

A harmadik a szósz. Fizetsz, aztán lesed a monitort, illetve lesheted a látványkonyhát, ahol összekutyulják az ételedet. Unott és gépies ázsiai fiú pakolgatta a wokba a hozzávalókat. Mikor kész lett, akkor egy másik fiú megszórta csírával. A barna kutyulékom köszönőviszonyban sem volt az elképzelésemmel. Jól beerősítettem, hogy feledjem a rossz élményt, mert éhes voltam. Készítettem pár képet, aztán távoztam. Mégis csak a kínai büfében kellett volna ennem.

A zöld leveleket mintha most akasztották volna le a bokorról, kb. olyan kemények mint a babérlevelek. A levesek egyébként íztelenek és hatalmas csirkemell darabok vannak benne, gusztustalanul. A klasszikus Thai pad egy katasztrófa, savanyú ananászdarabokkal, ízetlen összedobált étel, és a savanyú-édes sem különb. A koronát az uborka limonádé tette fel, a dominens uborka ízével. Thaiföldön az utolsó utcasarki sátoros büfében is különb az étel, mint itt. Sajnáljuk, hogy itt ebédeltünk 8500-ért. Maga az étterem a Mammut II. 2. emeletén egy szép látvány, a berendezése egyszerű, de praktikus, nagy a tér és tele van vendégekkel. Csábító a nyitott rálátás a bejáratra és az étterem belsejére. De javasolnánk a tulajdonosoknak, hogy ha voltak már Thaiföldön és ismertik az autentikus ételeket, akkor folyamatosan ellenőrizzék a konyhát, mert ez így nagyon gagyi. És ahhoz képest, hogy ez egy önkiszolgáló fast food étterem, elég drága is.