Pho Bosnyák Budapest

Nem kellett sokat várni, viszonylag rövid időn belül lett is leves, igaz, egy öregúr volt még rajtam kívül, de az is éppen végzett az ebéddel és próbált elmenni. Nehezen ment neki, a pultnál méltatlankodott, előbb halkan, aztán egyre hangosabban, hogy fizetne és menne. Nagy nehezen került valaki és fizethetett. Ez, hogy nincsenek ott a pultban, ez általános, többször is előfordult. Szóval. . . a harmadik próbálkozásra ültem le, kettő asztal elég foltos volt előttem. A harmadik elfogadhatónak látszott. Az evőeszközök elhelyezése viszont egyáltalán nem elfogadható, kivettem a kanalat, és hosszasan törölgettem a szalvétával. Szalvéta viszont van. Jött a pho, jött vele citrom-darabka is, meg ecetes fokhagyma, ez elgondolkodtatott, nagyobb adag volt, mint egy emberé, tehát többen is használhatják. Úgy teszek bele a levesembe ízesítőt, hogy először megkóstolom. Aztán a saját kanalammal, amivel kóstoltam, veszek hozzá fokhagymát a tálból, tehát nyilván más is ugyanígy előttem meg utánam. Pfejjjj! Na, és ezekkel a kompromisszumokkal eszem a levest, tényleg nem rossz a pho, aztán alig ettem pár kanállal, kihozzák az asztalra a rákos pirított tésztát. Erre mit mondjak? Hogy vigyék vissza? Ki tudja, mi lesz vele. A konyhában gyerekzsivaj, nyilván kis gyerekek játszottak odabent. Milyen higiénikus. . . Amúgy a tészta se volt rossz, de furcsa volt, hogy míg a tészta meleg volt, addig a rákok hidegek. ? ? ? Szóval, miért? Nem együtt pirult? A Bosnyákon amúgy építkeznek, betontörős csatazaj van, éppen az étterem előtt, por száll, de erről az étterem nem tehet. Én is nehezen fizettem, kellett kotkodácsolnom, hogy hej, van itt valaki, fizetni szeretne. . . A közepes méretű pho, azaz normal 2490, a Xao Tom 3390, a szervízdíj meg 599 forint volt.

Jó választás volt. Még a leveshez hoztak egy kevés fokhagymát és citromot is. A leves (sok tésztával) annyira laktatós volt, hogy mást nem is kértem. Illetve, hogy el ne felejtsem, ittam egy jó kis vietnámi kávét is. Nekem nagyon ízlett. Talán leginkább a mi filteres kávénkhoz hasonlatható. (Bővebben erről a kávéról: "How to make Vietnamese coffee" a youtube videomegosztón! )

Szokatlan volt, de csak az elején. A végére összebarátkoztunk. Főleg, hogy a hely is kellemes. Többet ad, mint egy gyorsétterem. És nem csak egy széles vietnámi mosollyal. Mindenképpen visszajövök és tovább tesztelem az étlapot, de főleg az ízeket.

A főfogás is korrekt volt, de itt jön a DE

A hely jellegére figyelemmel a kiszolgálással nem voltak nagy elvárásaink (pl. hogy egyszerre hozzánk ki mindkettőnk kajáját, úgy is jó, ha hozzák, ahogy elkészültek), de azért az egy kicsit furi volt, hogy az öt megrendelt ételből kettőt sikerült eltalálni, kettőt ki sem hoztak (pedig a kihozott kaják elfogyasztása után még hosszan várakoztunk, hogy hátha, de nem), a megrendelt főétel helyett pedig valami egész mást kaptam (mivel siettünk, inkább megettem). A megrendelt sör helyett sör ízű üdítőitalt hoztak (én csak így hívom az alkoholmentes sört). Úgy tűnik, nagyon nem lehettek formában, mert a szomszéd asztalnál ülő hölgynek is harmadik próbálkozásra sikerült azt kihozni amit rendelt (az első két kihozott ételre közölte a hölgy, hogy jól néz ki, de ő nem ezt kérte). Úgyhogy vegyes érzésekkel távoztunk, mert az ételek miatt visszamennénk, de úgy azért nem szeretek beülni egy helyre sem, hogy vagy megkapom a megrendelt kaját, vagy nem.

Most is így tettem/tettünk. Mindhárom étel rendben volt, a kis adag pho (790 ft) itt tényleg kicsi, ezért abból kettőt kértünk végül. A kiszolgálás kedves mosolygós, a beltér rendezettebb tisztább a vietnámi átlagnál. A pho leves lehetett volna intenzívebb ízű, de így is szerettük. Nagyon értékeltem hogy amikor látta a srác, hogy beleteszem a pho levesbe a megmaradt répacsíkot és káposztadarabkát, amit a tekercshez kínáltak, akkor szó nélkül hozott még egy kis adagot ebből a salátából. Halszósz nem volt az asztalon, lehet, hogy kérne kellett volna. Összességében nekem ez nagyon jó élmény volt, szívesen beülnék ide máskor is.