Az italok még az ételeknél is durvábban vannak árazva, a borok, a sörök és az alkoholmentesek egyaránt. 860 Ft egy "korsó" sör, ami itt csak négy deci, a pohár kétdecis. Ez utóbbit nevezhetnék pikolónak is, van ilyen "mértékegység", illene emlékezni rá ott, ahol sört csapolnak. A párom rozé kacsamellet rendel burgonyapürével. Nem egy nagy ötlet, de hát imádja. Gyakran választja ezt az ételt, így összehasonlítási alapja is van bőven, tudja, hogy nem ilyennek kellene lennie. A hús rágós, a bőr egyáltalán nem ropog. A burgonyapüré kevés, de nem kér még egy kanálnyi adagot 550 Ft-ért, inkább beosztja. Én libamájas bélszíntornyot kérek vargányaszósszal. A szósz finom, épp csak egy kicsit meg kell sózni, és már ki is jönnek az ízek. Minden teljesen sótlan. A bélszín is rágós, túl van sütve. Inkább a májat kellett volna picivel tovább sütni, mert az véresebb a kelleténél. Egyik étel sem igazán rossz, csak éppen . . . semmilyen. A szívem vérzik a pompás alapanyagokért, nem is értem, hogy lehetett belőlük ilyen jellegtelen ételeket készíteni. 40 percet vártunk az ételre. Ezért meglepődve konstatáljuk, hogy mindegyik hideg, épp hogy langyos. Próbálunk mentséget találni: nyilván megvárták, míg minden elkészül, addigra a többi kihűlt. De még a burgonyafánk is hideg, így nem tudjuk mire vélni a dolgot. A pincér udvarias. Kérdezi, minden rendben van-e. Csodálkozik, hogy hideg az étel. . . Most már hárman csodálkozunk. Persze oly mindegy, mi a véleményünk, a 12 % szervízdíjat úgyis hozzácsapják a számlához. Pedig a borravaló - nevezzük bárhogy - azt a célt szolgálja, hogy a vendég ezzel fejezze ki megelégedettségének mértékét.
